G. Merva Mária - Horváth Lajos (szerk.): Gödöllő története I. A kezdetektől 1867-ig (Gödöllő, 2007)
G. Merva Mária főszerkesztő: BEVEZETÉS
10 zeumba még az 1980-as évek elején 5,6 folyóméter levéltári anyagot azon a címen, hogy ezek dédapjának köz- és magániratai. A múzeum megbízásából Farkas József történészlevéltáros 2001-ben szakszerűen és jól áttekinthetően feldolgozta ezt az információkban gazdag iratanyagot, és ez nagy hasznára vált a monográfiának. Kiderült, hogy ez nem egy ügyvédi iroda iratanyaga, hanem teljesen vegyes dokumentumok halmaza, amelyeket a második világháború végén Hegedűs László mentett meg a kastélyból. Sajnálatos, hogy csak ezek maradtak meg, az uradalom többi iratképző helyének (jószágigazgató, kasznár, ispánságok) dokumentumai eltűntek vagy lappanganak valahol. Számos új adat került elő ezekből az iratokból. Különösen az uradalom gazdálkodásának és a település mindennapi életének feldolgozásához nyújtott nagy segítséget. Egy gazdagabb, teljesebb kép megrajzolását tette lehetővé ezekben a témákban. Sok segítséget nyújtott a kutatómunkában Györe Zoltán genealógiája. Györe Zoltán 1996-ban feldolgozta Gödöllő lakosságának leszármazási rendjét az egyházi - református, római katolikus, evangélikus, izraelita - anyakönyvek alapján a kezdetektől 1906-ig. Rendkívüli vállalkozásának végeredményét CD-n jelentette meg a múzeum. Egyedülálló munkát végzett Györe Zoltán. A keresztelési, házassági és halálozási anyakönyvek adatait családi bontásban, teljesen egyéni módszerrel dolgozta fel, mindenütt jelezve az összefüggéseket, rokoni kapcsolódásokat. Kitűnő keresztmetszetet ad a település lakosságáról, vallási, foglalkozási és egyéb összetételéről. Különböző mutatók egészítik ki az anyakönyvi adatokat: a lakosság nemzetiség szerinti megoszlása, a lélekszám évenkénti alakulása stb. Az egyes neveknél az utcaneveket, házszámokat is feltünteti, ami Gödöllő topográfiájához nyújt fontos adalékokat. A feldolgozott anyagból kiderül, hogy mely korban hogyan változott a foglalkozási struktúra, milyen betegségekben haltak meg az emberek. Az anyakönyvek családi vonatkozású adatainak ilyen mélységű feldolgozása már kultúrtörténeti jelentőséggel bír. A gödöllői családok történetének kutatásához fontos forrásként szolgálnak adatai. Ezt a munkát mind a történeti, mind a művelődéstörténeti kutatás jól tudta használni a monográfiában. Számos új információt hozott a kastély felújításának folyamata, ami az 1980-as évek végén kezdődött és napjainkban is tart, miközben 1996-ban megnyílt a Királyi Kastély Múzeum. A rehabilitáció kapcsán az eddigi legalaposabb kutatás és feltárás folyt a kastéllyal kapcsolatban. Különösen kiemelkedő Dávid Ferenc művészettörténész munkája, aki a felújítás kezdetétől irányította és értelmezte a helyszíni feltárásokat, végezte és összefogta a hazai és külföldi szakirodalmi és levéltári kutatásokat. Számos új információval szolgált a bécsi Staatsarchiv és Nationalbibliothek Bildarchiv irat-, rajz-, térkép- és fotóanyagának átnézése. Az új kutatási eredmények a kastély rekonstrukciójának alapjául, kiindulópontjául szolgáltak. Számos ponton módosították eddigi ismereteinket a kastély építésének periódusairól, az épület berendezéséről. A kutatási dokumentációk a Gödöllői Királyi Kastély archívumában, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tervtárában és a VÁTI Kht. tervtárában találhatók. A kastély történetét Varga Kálmán írta meg a legalaposabban könyvében az 1990-es évek végén, mely több kiadásban is megjelent. A kastéllyal kapcsolatos új kutatási eredmények az épület felújításában szintén a kezdetektől fogva aktívan résztvevő Máté Zsolt műemlékes szakmérnök összefoglalásában kerültek be a monográfiába.
