G. Mervai Mária - Kerényi B. Eszter - Őriné Nagy Cecília: Gödöllő, a 40 éves város (Gödöllői Városi Múzeum, 2006)

lehetővé teszi a hosszú távú tervezést. 1990 után számos jelentős cég telepedett le Gödöllőn: a Ganz Árammérő Gyárat egy belga cég vásárolta meg (Schlumberger) és működteti tovább, ezenkívül a Caterpillar, Sony, Avon, Lear Corporation nemzetközi vállalat működtet itt üzemet. Az autópálya, a jó közlekedési lehetőségek, a főváros közelsége vonzóvá teszi városunkat a befektetőknek. A nagy vállalatok jelenléte egyrészt munkalehetőséget biztosít a város lakóinak, másrészt az iparűzési adó bevétele fejlesztési lehetőséget jelent Gödöllőnek. Dinamikusan fejlődik a város, a 2005. évi statisztika szerint Gödöllő a legfejlettebb település a 30-50 ezer lakosú városok kategóriájában. Sokat változott a városközpont képe. Egész utcák (Gábor Áron, Kossuth Lajos) épültek újjá. Ebben az időszakban tovább csökkent a falusias, földszintes kis házak száma, a városi léptékhez igazodó épületek szaporodtak el a központban. A korábbi évekhez képest az a különbség, hogy most nem tízemeletes háztömböket építenek, hanem emberszabásúbb, a kisvárosi jelleghez igazodó, egyemeletes épületeket, amelyeknek az emeletén lakások találhatók, a földszinten pedig irodaházak, üzlethelyiségek bérelhetők. 2004-ben a Magyar Urbanisztikai Társaság Hild János emlékérmét kapta a város kiemelkedő építészeti és közösségépítési tevékenységéért. Számos bank nyitott fiókot Gödöllőn (OTP, KandH, CIB, Raiffeisen), autószalonok sora épült elsősorban a Dózsa György úton, az autópályához és a 2005-ben megnyílt Tesco bevásárló központhoz közel. A várospolitika fő célja az, hogy kulturális és konferencia központ legyen Gödöllő és az Alsóparkban lévő termálvíz felszínre hozásával és kiaknázásával üdülőhellyé is váljon a település. Gödöllő jelentős kultúrtörténeti értékei: a királyi rezidenciául is szolgáló barokk kastély, az európai hírű szecessziós gödöllői művésztelep, a premontrei gimnázium és a helyére került Szent István Egyetem megalapozták a város hírnevét és kijelölték a jövőjét is. Magyarország 2004-ben az Európai Unió tagja lett, kinyílt a világ, európai állampolgárok lettünk. Míg 1990 előtt csak egy testvérvárosa volt Gödöllőnek (Tyn, egy dél-csehszlovákiai kisváros), ma Belgiumtól Kárpátaljáig tizenöt európai testvérvárossal tart kapcsolatot Gödöllő. Amikor a Cavaletta kórus énekel egy párizsi templomban, amikor a népi tánccsoport és a fúvós zenekar fellép a belga testvérvárosban, amikor a finn osztrák-amerikai muzeológusok rácsodálkoznak Nagy Sándor színes üvegablakára a Los Angeles-i múzeumban - jó érzés gödöllőinek lenni. Olyan értékeink vannak ma is, amelyek nemzetközi összehasonlításban is megállják a helyüket. A múzeum kiállítása bemutatja az elmúlt 40 év fontosabb eseményeit, rombolásait és építkezéseit. Megpróbálja érzékeltetni azt a léptékváltást, ami a várossá nyilvánítással bekövetkezett épületekben, infrastruktúrában, intézményrendszerben. Mennyi iskolai ünnepség, épületavatás, kiállítás megnyitó, koncert, díjátadás, mennyi közösségi esemény van egy város életében 40 év alatt! A kiállított fotókon sok gödöllői magára ismerhet. A közelmúltban használt, mára azonban már feledésbe merült tárgyak, dokumentumok köszönnek ránk és idézik fel azt a múltat, amit közösen éltünk meg a városban. Tudatos gyűjtés és a véletlen eredménye az, amit végül is megőriz a kollektív emlékezet, azaz a múzeum. A kulturális identitás megélését kínálva, a kiállítás és a hozzá kapcsolódó közművelődési program párbeszédre hívja a gödöllőieket. Mindnyájan beleszólhatunk a helyi történet alakításába, ha fontos nekünk a saját utcánk, kerületünk, városunk, ha tartozni akarunk valahová. G. Merva Mária