Lábadi Károly (szerk.): „…csak néztem és gyönyörködtem” Népművészet a gödöllői művésztelepen (Gödöllő, 2004)

Tanulmányok - A nép művészetének keresése

esetben tartalmazzák a készítés helyét és időpontját. Ennél több információval szolgálnak azok a vázlatrajzok, vázlatfüzetek, amelyeken a hely és időpont megjelölésén túl olyan adatok is szerepelnek, mint például az ábrázolt személy, objektum vagy cselekmény megnevezése, leírása. A művek és a vázlatok adatolása azonban esetleges, így ezekből csak részinformációkat nyerhetünk. A kiegészítéséhez, a művészek parasztsághoz fűződő viszonyának jobb megértéséhez járul hozzá a források azon csoportja, mely a művészek személyes dokumentációját — leveleit, naplórészleteit, feljegyzéseit - tartalmazza. Ezen felül beszédesek lehetnek az országjárások során ajándékba kapott vagy megvásárolt tárgyak, és a helyszíni megfigyelések eredményeit, tapasztalatait összegző rövidebb-hosszabb írások, publikációk is. Végül érdemes bevonni a vizsgálatba a művészek leszármazottait, akik gyermekként, unokaként - utolsó adatközlőként - még elmesélhetik a családi szájhagyomány útján megőrzött élményeiket, történeteiket. E források segítségével a téma teljes feldolgozása természetesen még mindig problematikus, mégis általuk árnyaltabb, színesebb képet rajzolhatunk a gödöllőiek népművészeti érdeklődéséről. A Kárpát-medence néprajzi tájai közül Erdély, azon belül pedig Kalotaszeg vonzotta leginkább a gödöllőieket. A Gyalui-havasok, a Vlegyásza-havas és a Meszes-hegység által közrefogott történeti-néprajzi táj, mely mintegy negyven, népi kultúráját tekintve hasonló magyarlakta református falut foglal magában

9, a népművészet megismerésének és felfedezésének legfontosabb és legkedveltebb területe volt. A fennmaradt levelek tanúsága szerint Körösfői-Kriesch Aladár 1903 nyarán járt először Kalotaszegen, Koronghi Lippich Elek és Edvi Illés Aladár társaságában, majd 1920-ban bekövetkezett haláláig rendszeresen ellátogatott kedvenc falvaiba, többek között Körösfőre, amely előnevének felvételére ösztönözte.

1

0 Edvi Illés Aladár nem volt a gödöllői művésztelep tagja, de Körösfőihez hasonlóan ő is nagy csodálója volt a népművészetnek, és ő is részt vett Malonyay Dezső nagyszabású vállalkozásában, melynek a magyar népi díszítőművészet összegyűjtése és közreadása volt a célja. Amellett, hogy többször találkoztak egymással Erdélyben, s egy alkalommal Edvi Illés Aladár a diódi kúriában lakott, levelezésben álltak egymással. Edvi Illés Aladár már 1903 tavaszán Bánffyhunyadon tartózkodott, ahová júliusban követte őt Körösfői, majd Koronghi is." Első kirándulásuk alkalmával Bánffyhunyadon kívül Körösfőn, Nyárszón, Zentelkén, Meregyón és Magyargyerőmonostoron jártak.

1

2 Ott tartózkodásukkal kapcsolatban érdekes adattal szolgál az a képes levelezőlap, amelyen Edvi Illés Aladár a következőt írja Koronghinak: „Kedves Elek! Aladár már itt van, még csak Te hiányzol a kompániából, hogy még jobb kedvünk legyem. Kedden heti vásár, szombaton országos vásár. Szívből üdvözöl igen távolból E. Illés Aladár "

1'' E pár sorból kitűnik, hogy a művészek nem hagyták figyelmen kívül a „terepen" zajló eseményeket, annál is inkább, mivel egy vásár ünnepi alkalom lévén lehetőséget adott a viseletek, hímzések és egyéb vásári portékák megfigyelésére, akár megvételére is. A bánffyhunyadi hetivásár a XX. század elején a település legmozgalmasabb napja volt, amikor a környékbeli kereskedők és gazdák állatot, gabonát és ruhára való portékákat árusítottak. Vásárkor Bánffyhunyadon minden ház szállodává alakult, így a kereskedők mellett feltehetően a művészek is olcsón szálláshoz juthattak. Az első kalotaszegi úton készült rajzok nem Malonyay Dezső kötetében szerepeltek először, hanem a Magyar Iparművészet c. folyóirat lapjain, Körösfői „Mit is jelent hát a kalotaszegi művészet" című cikké8