Lábadi Károly (szerk.): „…csak néztem és gyönyörködtem” Népművészet a gödöllői művésztelepen (Gödöllő, 2004)

Tanulmányok - Népművészeti témák a gödöllői művésztelepen

Az 19. század második felében a művészet egyik feladata volt az iparművészet megújítása. Az 1897ben meginduló Magyar Iparművészet folyóirat hasábjain találkozhatunk azokkal az elvekkel, feladatokkal, amelyek a sajátos magyar formanyelv kialakításához, az egyéni magyar iparművészet megteremtéséhez szükségesek. E törekvésben szerepet töltenek be a népművészet, a nép viseletének motívumai, a nép használati eszközeinek díszítései. Az iparművészeti szakirodalom hangsúlyozza a népi motívumkincs felhasználását, azok átültetését stilizált formába. Ebben a munkában mind elméleti, mind gyakorlati síkon jelentős szerepet vállaltak a gödöllői művészek, akik a nép művészetében megvalósulni látták mindazt, amit iparművészetről és az embert körülvevő iparművészeti tárgyak életet szebbítő szerepéről hittek. Részt vettek a világkiállításokon, ahol iparművészeti terveikkel szép eredményeket értek el. Nagy Sándor bőrtervein dekoratív, stilizált, a népművészetből ismert motívumokat fedezhetünk fel. Népi motívumok jelennek meg Nagy Sándor és Körösfői-Kriesch Aladár szőnyegtervein, Undi Mariska textilmunkáin, Toroezkai Wigand Ede bútortervein és bútorain. A gödöllőiek a nép használati eszközeiben vélik megtalálni az igazi iparművészeti tárgy lényegét, amelyben az anyagszerűség, használhatóság és a szépség egyszerre van jelen. Mindemellett, átragyog rajta a munkavégzés közben érzett öröm, hiszen a nép fia nem ismeretlennek, hanem magának, kedvesének, barátjának készíti, díszíti a használati tárgyakat." A népművészetet tekintették az igazi ösztönösen művelt iparművészetnek, ahol az anyag, a forma és a funkció tökéletes egységet alkot. Nem a népművészet pontos másolását hangsúlyozták, hanem megismerését és a megismerés átszúrásét saját egyéniségükön. A művésztelep iparművészeti tevékenységében legjelentősebb a gödöllői szövőműhely szerepe. Az itt készült textilek a megújuló magyar iparművészet legszebb darabjai voltak. A népművészet hatását mutatja, ahol a jelenet részeként megjelenik egy-egy népművészeti tárgy, egy dunántúli viráglétra, a csodált kalotaszegi templomtorony stb. Nagy Sándor: Biblia-gobelinjén (1909 előtt) vagy a történelmi-mitológiai jeleneteknél a jól ismert dunántúli oszlopok keretjelenetként tűnnek fel figyelő népi ruhába öltöztetett figurával (Nagy Sándor: Attila hazatérése vadászatról, 1908). Meg kell említeni Körösfői-Kriesch Aladár: Kalotaszegi asszonyok című kárpitját, ahol a szövés technikájának követése adja azt a geometrikus, síkszerű formálást, amelyből a kalotaszegi viselet díszítőelemeinek felhasználásával alakul ki a három nőalak. A szövőműhely legszebb darabjai a meseszőnyegek, amelyek a magyar népi mondakörből, mesevilágból vették témájukat, és a magyar mesei, mondai környezetet a kor népi, paraszti környezetének ábrázolásával tették hitelesebbé. „A gödöllőieknél, nem ráérzésről van szó, vagy a divatnak tett engedményről, vagy a koiral való szinte öntudatlan együttlélegzésről, hanem teoretikus megalapozottságú, tehát tökéletesen tudatos programról, mélységes elhivatottság érzésről és pontosan körülhatárolt és irányított szervezettségről. A gödöllőiek küldetését éppen ez a felismerés hitelesítette, abból a szellemi szomjúságból fakadó intenzív érdeklődés, amellyel a századfordulón a népművészet felé fordultak. "

1

2 27