Nagy Ildikó: Szobrászok a gödöllői művésztelepen (Gödöllő, 2003)

Sidló Ferenc: Család, 1908-09. GVM jába kapcsolódott be, tervei alapján párnák, szőnyegek, gobelinek készültek. Egyik első ismert munkája egy rajz 1908-ból, melyet a Művészet folyóirat „művészi könyvjegyrajz" pályázatára küldött be. A beérkezett több száz pályamű közül hármat díjaztak, tizet megvettek. Az ő tervét is megvették, és a folyóirat le is közölte. A rajz szép, szecessziós grafika: könyvespolcon sorakozó könyvek és nagyon stilizált baglyok szellemes, jó folthatású, szimmetrikus kompozíciója. Még ugyanebben az évben reliefekkel szerepelt a „Műhely" Czakó Elemér által szervezett kiállításán a gödöllőiek termében. Igazi bemutatkozása azonban 1909-ben volt „Kőrösfői-Kriesch Aladár, Nagy Sándorék és a gödöllőiek" kollektív tárlatán a Nemzeti Szalonban. Hat szobrot, négy grafikát és egy gobelint állított ki [Áhítat, szőtte: Kiss Margit), de a katalógus megemlíti, hogy a termekben bemutatott szőnyegek és vánkosok egyik tervezője is. A kiállítás egyik kritikusa, Szablya János így méltatja Sidló bemutatkozását: „Egyebekben pedig a kiállítás meglepetését Sidló Ferenc szobrászművész munkái szolgáltatták." Beck Ö. Fülöp is megemlítette őt a Nyugatban írt cikkében: „Kész véleményt néhány gipsz-szobra alapján nem alkothatunk róla, de leányfeje kétségtelen bizonyítéka a tehetségnek. Van néhány rajza is, ezek azt a látszatot keltik, mintha Nagy Sándortól tanult volna. Szobraiban persze ennek nyoma sincs." A kiállított művek közül egyet tudunk azonosítani, az említett leányfejet. „Egy leány képmása" címmel állította ki Undí Carláról készített szobrát, melynek fotóját közölte A Ház című folyóirat. A szobor ekkor még csak gipszből volt meg. 1911-ben a Képzőművészeti Társulat Tavaszi Kiállításán ismét bemutatta, de már márványból és az Ébredés címet adta neki. Ma is így tartjuk számon. A portré a magyar szecessziós szobrászat egyik főműve. A hazai gyakorlatban ekkor még szokatlan, hogy egy szobor ilyen hangsúlyozottan torzó legyen. Ebben Sidló merészsége mutatkozik meg, a fej és a test szenvedélyes, csavarodó mozdulatában pedig a szobrásznak az a szándéka - ami egész pályáján végigkíséri - , hogy az emberi arc és test egy lélekállapot kifejezője legyen. Az őt ért művészeti hatásokról kevés konkrét ismeretünk van. Az biztos, hogy 1910-ben látta Bécsben Ivan Mestrovic kiállítását, és ez az élmény döntő volt számára. 1936-ban tanulmányt írt Mestrovícról, amelyből sugárzik az elragadtatás, de Sidló egész pályája is igazolja ezt a hatást. Korai munkái közül nagyon keveset ismerünk. Ezek egyike a Műcsarnok 1912-13-as Téli Kiállításán szerepelt Vágyódók című, kétfigurás szobra, amely ugyan elveszett, de reprodukálták a katalógusban, és egy későbbi műtermi fotón is látható. Az alakok bizarr, extatikus mozdulata, a stilizált hajkoronák és naturális testformák, de maga a kompozíció is rokon Mestrovic korai műveivel, például az 1908-as Emlékezéssel. A másik döntő hatás természetesen a gödöllői művésztelep közege, szellemi és gyakorlati értelemben egyaránt. Munkásságának fővonalát mindig is a szobrászat jelentette, de nem választotta el a képzőművészetet az iparművészettől, és ez utóbbinak több ágát is művelte. Erre a sokoldalúságra Körösfői ösztönözte. A szövésmódok minden szokásos fajtájára készített terveket a szövőműhely részére, de voltak kerámiái is. Petrovics Elek a gödöllőiekről írt 1909-es tanulmányában úgy említi őt, mint „aki legújabban keramíkával foglalkozik." Illusztrációként két kis domborművének fotóját közli, közülük az egyik - bár sérülten - megmaradt, és kiállításunkon is szerepel. A két dombormű témája Család, Angyal - jellegzetes a gödöllőiek művészetében, mint ahogy tipikus a stilizálás módja és a figurák átszellemítettsége is: a pátosz az angyal alakjában és a csendes megadással párosuló összetartozás kifejezése a Család című kompozíción. A szakirodalom megemlíti még mezőkövesdi figuráit is, amelyeket maga égetett ki. Ugyanilyen fontos az az együttműködés, ami közte és a gödöllői telephez tartozó építész, Medgyaszay István között jött létre. Sidló az iparművészeti munkák mellett jelentős szobrászati megbízásokat is kapott már ezekben a korai években, elsősorban Medgyaszay révén. 1910-ben az ő mosoni iskolaépületéhez készítette első megbízását, az Anyai szeretet című szobrát. Szintén 1910-ben készültek el a rárosmulyadi római katolikus templom nyolcszögű terét lefedő kupola sarkaira 12