Gellér Katalin - G. Merva Mária - Őriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői művésztelep 1901-1920 - The artist's colony of Gödöllő (Gödöllő, 2003)

HORVÁTH HILDA: A KARÁCSONYI KIÁLLÍTÁSOKTÓL A KOHNER-KOLLEKCIÓIG A GÖDÖLLŐIEK MŰVEINEK BEKERÜLÉSE AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUMBA

mesvári és a kassai múzeumok. Probléma, hogy a vidéki gyűjteményekben elvesztek, eltűntek e műalkotások,

1

2 sőt az anyaintézményben is alig azonosíthatóak a bekerült tárgyi emlékek. A magángyűjtemények gyarapodását jelentette, és egyszersmind a kortársak kedvét is növelte a „modern" műalkotások iránt a társulat több-kevesebb rendszerességgel lefolytatott karácsonyi nyereményjátéka. Itt is új „gazdára" talált több kiváló, érdekes műalkotás.

1

3 1902. KARÁCSONYI KIÁLLÍTÁS 1903. VÁSÁRLÁS Az Iparművészeti Múzeumban az első, gödöllői műtárgygyarapodással kapcsolatos bejegyzést 1903-ban találjuk meg, mely Undi Mariska applikációkkal díszített párnáját említi.

1

4 - A korai időszakban lelkiismeretesen vezetett ajándék-vétel leltárkönyvben 1903. március 21-én kelt az a bejegyzés, mely a minisztériumi vásárlást rögzíti, az éppen aktuális, előző évi karácsonyi kiállítás anyagából. Az 1902-es karácsonyi kiállításon a katalógus szerint egy darab ilyen műalkotást volt,

1

5 számos más, a művésznő által tervezett alkotás között (illusztrációk, fára festett képek). A Kriesch Aladár tervezte, Kovalszky Sarolta által kivitelezett szőnyegek, Nagy Sándorék közös textiljei mellett a legnagyobb hatásúak talán a XVII. szobában kiállított könyvdíszítmények voltak, melyek közös munkájuk nyomán K. Lippich Elek költeményeihez készültek, a Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság számára.

1

6 Mindezen művek, könyvdíszítmények és illusztrációk szerepeltek a Nemzeti Szalon kiállításán is.

1

7 Az Iparművészeti Múzeum megvásárolta ezeket az illusztrációkat.

1

8 Úgy tűnik, e korai időszakból kicsit későn s elég kevés tárgyat választottak ki megvételre, bár az egyik legfőbb műalkotás végül is reprezentálta a gödöllőiek összművészeti, könyvművészeti törekvéseit. 1903. KARÁCSONYI KIÁLLÍTÁS 1904. VÁSÁRLÁS A gyarapítás nagyobb lendületet 1904-ben vett. Ez az az időszak, amikor mind Nagysándor, mind K. Kriesch Aladár hivatalos elismerést kapott. Nagy Sándor ugyanis kiérdemelte az iparművészeti nagy aranyérmet,

1

9 az indoklás szerint a hazai műipar számos ágának művelésével, jellegzetes magyar művészetével és különösen bőrmunkáival. A külföldön is sikert aratott (ld.: 1900-as párizsi világkiállítás), és idehaza hivatalosan is elismert művészektől immáron igyekeztek több műalkotást megvásárolni. A karácsonyi kiállításról értékelő ismertetést ezúttal Lyka Károly írt a Magyar Iparművészetben.

2

0 Kiemelte Undi Mariska egyszerű, magyaros gyermekbútorát, mely az ismétlődő lóhere-motívumra épült, valamint Kriesch Aladár sajátos, ízléses, magyaros szőnyeg művészét, továbbá Thoroczkai Wigand Ede és Nagy Sándor közös munkáit, bútor- és berendezésterveiket, együttes munkájukat, konkrétan egy ebédlőről s egy gyermekszobáról van szó, amit Nagy Sándorné kézimunkái díszítettek. Nagy Sándor kalligrafikus bőrterveit ezúttal Belmonte Leo kivitelezte. A korabeli ajándék-vétel leltárkönyvben 1904. február 8-ról származik az a bejegyzés,

2

1 miszerint az Iparművészeti Társulattól vétel útján - más egyéb tárgyak mellett három darab bőrtárgy is bekerült az Iparművészeti Múzeum gyűjteményébe. Jelesül egy bőr-, metszett és színezett mappáról és két hasonló díszítésű párnáról van szó. Mindegyik Nagy Sándor és Belmonte közös munkája. Mindhárom tárgyat 1962-ben törölték. A leltárkönyv bejegyzése alapján a párnákat egyértelműen azonosíthatjuk a Magyar Iparművészetben közöltekkel: az egyiken rózsafüzérek között rohanó férfi és női alak, felettük égő szív, a másikon átlósan komponált vízi liliomok közt egymással hátat fordító két női figura.

2

2 Sorsukról még annyit mondhatunk, hogy feltehetően 1906-ban a milánói művészeti kiállításon a magyar pavilon leégésekor pusztulhattak el, hiszen a párnák jellegzetes motívuma, kompozíciója nagy vonalakban felismerhető egy korabeli felvételen.

2

3 Erre a szomorú sorsra utal, hogy a két világháború közötti korszakban, amikor átleltározták a múzeumi tárgyakat, ezek már nem kaptak másik, vadonatúj leltári számot. Ugyanakkor nem csupán erről a három tárgyról volt szó mint friss gyarapodásról, hiszen a Magyar Iparművészet is hírt adott arról, ami egyébként más iratanyaggal is alátámasztható,

2

4 hogy mintegy hét darab bőrtárgy került be a karácsonyi kiállítás anyagából, állami vásárlás révén: két mappa, két párna, könyvtakaró és két tárca. Mindezeket első ízben most sikerül azonosítanunk. A két párnáról és az egyik mappáról, sorsukról már esett szó. A többi tárgyat - tudomásunk szerint - a maguk korában nem leltározták be, csak jóval később: 1951-es és 1966-os leltári számokat viselnek, de jórészt megvannak. Egy kivételével mindegyik szerepel a korabeli Magyar Iparművészet ben, közülük három - egy mappa, egy könyvtakaró és egy tárca - látható volt az Iparművészeti Múzeum Szecesszió című kiállításán, egy tárca pedig 1979-ben elveszett a Hungarian Art Nouveau című USA-beli vándorkiállításon.

2

5 Az 1903-as karácsonyi kiállítás egyik igazi látványossága, az Undi Mariska tervei nyomán készült gyermekszoba,

2

6 szintén a megvásárolt tárgyak között volt.

2

7 A berendezés a szekszárdi múzeumba került, a korabeli levelezés szerint. Úgy véljük - az ismétlődő lóheremotívumok, a fes-