Gellér Katalin - G. Merva Mária - Őriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői művésztelep 1901-1920 - The artist's colony of Gödöllő (Gödöllő, 2003)
MURÁDIN JENŐ: A DIÓDI TELEPRŐL
Tom von Dreger és Kriesch Aladár barátsága Velencében még 1890-ben kezdődött, ahol együtt felvételiztek az Accademia dei Belle Artéra. Dreger azután Münchenben, majd, Krieschhez hasonlóan a párizsi Julian Akadémián tanult. Levelezésükből kiderül, hogy magyar barátja állandóan invitálta őt a távoli Erdélybe. így azután Dreger 1899 nyarán feleségével és három gyermekükkel megjelent Diódon. Az itteni táj, a zavartalan falusi élet annyira megtetszett neki, hogy a patak bal partján, a Fellegváron, dombra kapaszkodó gyümölcsösök között szép telket vásárolt. Ott azután már a következő évben. 1900-ban villát és műtermet építtetett magának. Szomszédjában a bátyja, egy tüzérkapitány kezdett építkezni. Ilyenformán létesültek a diódi Dreger-házak, melyek ma is magukra vonják a látogatók figyelmét a falusi építészettől elütő karakterükkel. Elhatározásáról, diódi életéről így írt Tom von Dreger: „Hétévi párizsi tanulmányaim alatt világossá lett számomra, hogy változtatnom kell az életemen. Ebben részben Nagy Sándor befolyásolt, ő ugyanis Tolsztoj műveit nagy figyelemmel tanulmányozta. Ezeket én is olvastam, de döntő elhatározásomat egy vízió hozta meg, amelyet fényes nappal láttam Párizsban, a Pigalle téren. Láttam Krisztust a kereszten... és lenn a földön nyomorúságosan vándoroltak az apró emberek. Ekkor egy csapásra egészen megváltoztattam az életemet, családommal együtt a diódi szép falusi magányban telepedtem le, és hét éven át filozófiával és festéssel foglalkozva, szigorúan vegetáriánus módon éltem. Mindenféle gazdasági munkát végeztem, szántottam, kaszáltam, festettem, és betegeket kezeltem. A négy elem felhasználásával, természeti gyógymóddal, hiszen én már amikor a müncheni akadémián tanultam, majd Wörishofenben Kneipp lelkésztől, főként pedig feleségemtől indítva, a természet hűséges híve voltam. Az állati táplálkozást a növényire kell átállítani, és így aztán a hétéves időszak vége felé hosszabb időn át csak gyümölcsöt ettünk, de életmódunknak ez az átalakulása etikai szempontok miatt történt." 1 7 Dreger e szerint szintén a tolsztoji egyszerűségben élt és gazdálkodott, de hatottak rá más tanítások is, így a keleti, az indiai filozófia. Festő volt, kiváló fényképész, gyógynövények ismerője, gyümölcsnemesítő, s mindezek mellett szenvedélyes régész. A fellegvári tetőn ő kezdte meg egy római telep és középkori templom föltárását, melynek létezéséről 1886-ban már Orbán Balázs is említést tett. 1 8 Nevezetesebb leletei között egy római kori kőoroszlán, egy kőszobor és feliratos emlékek akadtak. Mint alkotó művész tájképeket, portrékat, családi képeket festett. Megörökítette (fénykép után) a Zeyk család legendás 48-as hősét (Zeyk Domokost, Bem „nyargoncát" a segesvári csatában), a Bánffy család egyik tagját, s a festőnek készülő Vincenti Miksát. Fényképezőgépével sok felvételt készített a faluban, de a tövisi vásáron is. Tom von Dreger 1905-ben hazatért Bécsbe, s ettől kezdve csak nyaranként járt le Diódra. A falu idősebb lakói fiának, Hans von Dregernek, az egyik Dreger-ház utolsó lakójának élő emlékét őrzik. Fényképész volt ő is és festő; képei maradtak a faluban, míg kereskedők föl nem vásárolták. Ez a Dreger 1944 őszén, a visszavonuló német csapatokkal távozott Diódról. 1 9 A Fellegvár dombjáról Diód és környéke panoramikus képe tárul ki. Gyümölcsfák és jegenyék között a falu házai, kertek és kaszálók zöldje, s a Csáklyakő felé mind zordonabb hegyvidék roppant sziklamedencéje. Lenn a Dregerkertekben, s másutt a faluban, udvarházak egykori helyén, nemes gyümölcsöt termő fák, batulalmák, cseresznye és barack. A Dreger-házak egyikén, az átalakítások ellenére (ma fogyatékosok iskolája működik benne) még kivehető a műterem több részből álló üvegtáblás ablaka. 36
