Gellér Katalin - G. Merva Mária - Őriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői művésztelep 1901-1920 - The artist's colony of Gödöllő (Gödöllő, 2003)

MURÁDIN JENŐ: A DIÓDI TELEPRŐL

Az udvarházban is dolgozik, de ha nagyméretű munkához fog, akkor mindig a hozzá tartozó tágas, száraz csűrben állítja föl vakrámára feszített és külön állványzathoz rögzített vásznát. Ilyen volt az az első történeti kompozíció, melyet a „Hóra-lázadás" (a Horea-Clo§ca-Cri§an vezette 1784-es mócvidéki parasztfelkelés) elképzelt jelenetéből ihletődött. A történelmi mű egy magyar udvarház felperzselését és lakóinak a felkelők által történt kegyetlen lemészárlását ábrázolta. Munkakedve és lelkesedése azután is töretlen, hogy román modelljeivel kellemetlenségei támadtak. Pópájuk a képet látva felbőszítette őket, mert nem hitte el, hogy a jelenet egy verekedésbe fulladt nászünnepséget kívánna ábrázolni. Kolozsvárra Újvárossy likának írja: „Majd ha nem lesz okosabb mesélni valóm, elé fogom adni, hogy miként festek én az én pompás csűr-atelieremben [...] és hogy mindennek dacára mégis mily lelkesedéssel lehet a szabad természet közepette dolgozni."

4 Október 6-ra készült el a képpel, de a Műcsarnokban a várt siker elmaradt. Annál jobb volt a fogadtatása az ugyancsak Diódon készült történelmi tablónak, az 1568-as tordai országgyűlést ábrázoló képnek. A 12 négyzetméteres (1), hatalmas vásznat már eleve a diódi csűrben készítette elő festésre. A vallásalapító unitárius Dávid Ferenc alakját központba állító mű a szellem szabadságának apoteozisa. Millenáris képrendelés, melyet Torda város felkérésére készített Kriesch Aladár. Művét 1895 őszén fejezte be, s a nagy vásznat fölcsavarva szállították Diódról Budapestre. Közben, mintegy kikapcsolódásként megfestette a diódi udvarházat, a kertet, s magát az immár nevezetessé vált diódi csűrt.

5 Az utóbbi kép, hosszú lappangás után most bukkant elő. A festő az 1897. év nyár elején dolgozott huzamosabban ismét Diódon. Most már családja is vele van, felesége és pár hónapos kisfia, Nunu. Kriesch a nagy pannonhalmi díszítőművészeti rendelések részeseként a tatárok ostrománakjelenetét örökítette meg. Ennek a falképnek a kartonját készítette el Diódon. Ez az év fontos eseményt, fordulatot hozott a diódi elvonulások történetében. Megoszthatta művésztársaival, barátaival a szabadban való festés felszabadító örömét és a már akkor tolsztoji alapon álló falu-élményét. S történt ez úgy, hogy a tolsztoji szeretetvallás, a falu felfedezése és a ruskini elvek, a művészet-munka-élet szintézise a jövő felé mutató elképzelésekben körvonalazódtak. Dénes Jenő. az 1939-ben megjelent, és a művész egykori személyes adatközléseire alapozó Körösfői-Kriesch Aladár-monográfia szerzője az eseményeket így írta le: „Kartonja készítése közben lepték meg, látogatóba jövet Nagy Sándor és a Párizsban megismert P Tudor-Hart, akit Kriesch meghívott Diódra. A két vendég a Dunántúl bekóborlása után került le Erdélybe, s megkapta őket Diód és környékének szépsége." Majd Nagy Sándort idézi: „Nem csodáltam többet, hogy Aladár akkora utakat tett Diódért. Megérte. Először már a Boér kúria, amelyből csak úgy sugárzott a történelmi múlt, azután a környéke [...] mind nemcsak festői, de vonzóan, biztatóan és kínálkozóan festői volt."

6 TAHITIT KERESTEK Merre van Diód? Az Erdélyi-medence déli részén találjuk. Az egykori AlsóFehér (ma Fehér) megyében, a Maros vonalát követve a Tövistől északnyugatra eső völgyben tűnik elő a falu. A múlt század végén 1360 lelket számláló település; mai lakói között magyarok már nincsenek, román neve Stremf. A vonat Tövisig viszi az oda igyekvőt, a jelentős vasúti csomópontot képező kisvárosig. Innen 3-4 kilométerre esik a Gyógyi pataknak a Remetei-szoros felé egyre szűkülő völgyében elhúzódó falu. Hunyadi János nevezetes tövisi temploma mellett visz el az út, melynek mentén még szőlősdombok jelzik, hogy a Nagyenyed-Gyulafehérvár borvidék peremén járunk. Távolabbra, a megyét átlósan átszelő Marostól északra, már az egyre zordonabb hegyvidék kezdődik. A falu völgye Felgyógyon át a Remetei-szorosban végződik, amely a patakba ékelődő sziklakapujával és 15. századi román ortodox ritusú kolostorával a vidék egyik legszebb turisztikai vonzáspontja. Diód nevezetes hely volt a középkorban. Mély árokkal körülfogott vára, melyet még egy tó is védelmezett, királyi felséget, Izabellát védte a Martinuzzi ellen forduló töröktől. A Balassák birtokában azután Diód vára a hitszegés szimbóluma lett. A János Zsigmondot trónjától megfosztani, s az országot Ferdinánd kezére juttatni kívánó összeesküvők fészke. „Balassa Menyhért áruitatásának" színhelye tehát a vár, mely történet irodalmunkban is emlékezetes nyomot hagyott. János Zsigmond 1562 februárjában bevette és leromboltatta a várat, melynek ma már csak faltöredékei és maradékából kis kálvinista imaházzá alakított épülete látszik. Mint Vita Zsigmond kultúrtörténeti leírásaiból kiderül, a Boér-kúriát lebontották, helye az utcaképbe sorolódik.

7 Kinézetéről így csak fényképek és festményrészletek árulkodnak. Zsindelytetős, nem különösebben nagy épület képét őrizte meg máig az ismeretlen fotográfus felvétele. A bejárat kőlépcsője és kőbe faragott korlátja az íves benyílóból két egyforma részre osztja a kis udvarházat. Fák közé húzódó arányos tömege, zömök kéményei valóban festőivé tették a művészek szállását. Kertje, az égbe törő hatalmas jegenyékkel hasonlóképpen festői volt. És ott van a fényképeken is a galambdúcos kapu, a jegenyékkel körülfogottan, amely Kriesch Aladár korszakváltó fő művén, az Ego 33