Gellér Katalin - G. Merva Mária - Őriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői művésztelep 1901-1920 - The artist's colony of Gödöllő (Gödöllő, 2003)
NAGY ILDIKÓ: A GÖDÖLLŐI TRADÍCIÓ TOVÁBBÉLÉSE MOIRET ÖDÖN MŰVÉSZETÉBEN
ben a művészeté a fő szerep - összhangban mindazzal, amit Moiret az élet értelmének és céljának tart. A következő, a délkeleti egységben vannak a munkahelyek. Moiret ide csoportosít minden ipari, sőt minden, a gyakorlati életet kiszolgáló létesítményt - az erőművektől a rádióállomásokon át a nyomdákig, de itt vannak például a pályaudvarok is. A városban csak „középnehéz" ipar van (kohászat pl. nincs), és nagy hangsúlyt kap a kézműipar, amelynek műhelyei viszont a lakónegyedben vannak. A zóna déli részén találhatnak gyógyulást a város lakói. Moiret a betegségek kialakulását „a teremtő erőkkel való hiányos kapcsolat" következményének tartja, ezért ennek minél alaposabb és intenzívebb helyreállatása a gyógyulás útja. Ennek eszköze pedig - mai szóhasználattal élve a természetgyógyászat és a művészetterápia. A „kórház" szó nem fordul elő Moiret szövegében. így hát nem tudjuk, hogy mindez milyen keretek között történne, de a városnak ezen a területén vannak a természettudományi és az orvostudományi, vagyis „gyógyászati" főiskolák is. A pihenés és a kikapcsolódás helyszíne a felnőtteké, számos épülettel a művészetek és a szellemtudományok számára. Itt zajlanak az ünnepi játékok és felvonulások, itt vannak a zene és a dráma „házai", szabadtéri színpadokkal, kutakkal, vízmedencékkel. A „szellemi centrum"-ban művészeti tevékenység folyik: három épület a testkultúrát szolgálja, míg további hétben a szerkezet, a forma, a szín, a mozgás, a hang. a szaglás és a tapintás iránti érzék fejlesztésével kapcsolatos művészetekkel foglalkozhatnak az emberek. A zónát a halál körzete zárja. Itt vannak a temetők, a krematóriumok és a nyitott hamvasztó helyek, az ún. „tűzszigetek". Van erdei temető, vannak urnasírok és külön, felszentelt virágoskert a hamvak szétszórására, vannak egyedi és közös síremlékek. Bármennyire hangsúlyozza is azonban Moiret, hogy ez a rész az örökkévalóságnak és a végtelennek van szentelve, ridegségét nem tudja feloldani. Leveleiből az tűnik ki, hogy nemcsak a túlvilágban hitt, de abban is, hogy szeretett halottaink állandóan velünk vannak. így hát a halál valószínűleg kevésbé rázta meg őt, mint ahogy gondolnánk vagy várnánk, a halálnak nem tulajdonított végzetes és végleges elszakadást. A temetőelképzelés azonban erősen foglalkoztatta, 1932-33-ban tovább fejlesztette a halál legyőzése és a feltámadás gondolatánakjegyében. A vérostervet komplex voltában az 1926-ban megjelent írásból ismerjük. Ezután még közel negyven évig dolgozott rajta. Nem tudjuk, hogy mi mindennel bővült, csak bizonyos részletek ismeretesek a levelekből és későbbi híradásokból. 3 6 Tudunk például nagyszabású múzeum-elképzeléséről, melyben „a művészet alkotásai szemléltető módon, képeskönyvszerűen közölnék a tanulni vágyókkal az ismereteket" 3 7. A múzeumtervet (Angeloion), amelyhez iskola is tartozott, 1940-41-ben Budapesten ismertette, és 1948-ban, majd 1953-ban Bécsben önálló kiállításán be is mutatta. A múzeum „a Természet, mint összművészet és a nagy kultúrák művészetének - tehát az ezekben működő Teremtő Erőknek [...] ösmertetésével foglalkozik." Az elképzeléshez 88 rajz tartozik. Köztük 18 üvegfestmény, 26 relief, 24 plasztika és 7 mozaik terve. 3 8 1927-ben kezdte kidolgozni a különféle „ünnepeket". Ezek oratóriumszerű előadások lettek volna, amelyek verses szövegeit is maga írta. 1933-ban már a hatodik ünnepnél tartott. 3 9 Ugyanebben az évben 12 plasztikát tervezett meg rajzban a Dóm számára. „Szobor készítésére az öntési költségek miatt most nincs képességem" - írja, és ebből megérezzük, hogy élete nehéz periódusaiban a város-utópia maradt számára az alkotás egyetlen terepe. Tömegével készítette a freskók és domborművek rajzait, vázlatokat üvegablakokhoz, családi házak, falusi házak és Festspielhausok terveit. Mint minden utópia, Az új élet városa is egy életreform és egy új embereszmény - tágabb értelemben egy új társadalom - létrejöttét kívánta szolgálni. A fő utópia persze az, hogy ebben a városban mindenki jó és így boldog is, mert az anyagi javak birtoklása helyett a lelki gazdagság, a hatalomvágy helyett a szeretet uralkodik az emberekben. A városban éppen ezért jólét van, bár az elképzelés nem feltételez egyenlőséget, hiszen vannak szociális létesítmények a rosszabb körülmények között élők számára. Moiret hisz abban, hogy megadható a boldog élet receptje, és az emberek erre megtaníthatok. Ahogy múlik az idő, egyre inkább úgy látja, hogy a világ a történelem legnagyobb katasztrófája előtt áll, és egész munkásságával ezt szeretné megakadályozni. 9 0 A tanítás, az önnevelés, a belső reform ugyanolyan központi szerepet kap elképzeléseiben, mint a gödöllőieknél. Ennek fő eszköze a művészet, kettős értelemben is: egyrészt mint önfejlesztő alkotó munka, másrészt mint az igazi életre vezető, az igaz utat megmutató, vezérlő kalauz. A művészetet Isten adományának tartja, és ugyanolyan vallásos tisztelettel övezi, mint a gödöllőiek. Elképzeléseiben a szellemi és a fizikai élet reformja összetartozik, ez is rokon vonás velük. Leveleiben az étkezés reformjától a kontemplációig mindenre kitér, de a várostervben ezt nem részletezi. Munkájának forrásait, az őt ért hatásokat nem ismerjük. Egy levelében azt írja, hogy 22 éves kora óta tervezi az „Aufbau der neuen Kultur" kidolgozását. 9 1 Ezek szerint 1905-től foglalkozott a gondolattal, amely azonban csak a bécsi emigrációban kezdett testet ölteni. 1905-ben fejezte be tanulmányait Brüsszelben, és az itt töltött idő jelentőségét másutt is kiemeli. „Az egy megszentelt világ volt, amit én ott Belgiumban, egész különleges módon átélhettem"- írja. 9 2 Arról azonban nincs tudomásunk, hogy mi 177
