Ignácz Ferenc: Pápuaföld (Gödöllői Városi Múzeum, 2001)

Emlékezés. Pálinkás Istvánra 1931-1996

tűk többet jelent számomra, mint száz nap a kultúrvilágiaknál. Ha pedig eredményt tudtam elérni közöttük, akkor elmondhattam, hogy már érdemes volt élnem." Igen, számára csak ez volt a fontos, hogy meddig és hogyan bírja erővel, az nem volt lényeges. így múltak az évek egymás után, és ha küszködve is vagy betegen is, de emelte a kápolnák, az iskolák és ezzel együtt az emberi szeretet szintjét a reá bízott területen. 1994-ben, az együtt töltött hónapokban már emlegette, hogy rövidesen kérni fogja az áthelyezését egy másik területre, mert itt már elvégezte a feladatát. Ez a kívánsága nagyon hamar teljesült, az áthelyezése soron kívül megtörtént, csak nem a földi, hanem az égi ura intézkedett. O ezt is szó nélkül elfogadta, és ahogyan én Őt ismerem, a reá bízott feladatot ott is el fogja végezni. Ismét a szavait idézem: "A jó pap holtig tanul, és mégis bután hal meg." így igaz, mert szerintem sem lehet okosan meghalni. Pálinkás Istvánban nemcsak magyar honfitársamat, de remek küzdőtársat és barátot is veszítettem. Ha a földtekén nem tudtál nyugodni, kérlek, nyugodj odafenn békében. Pálinkás István missziós pap földi maradványát a Mount-Hagen-i missziós központ temetőjében helyezték örök nyugalomra. PÁPUAFÖLD