Ignácz Ferenc: Pápuaföld (Gödöllői Városi Múzeum, 2001)

Magyar missziósok. Pápua Új-Guineában Heten voltak

nem sok köze volt a vadászathoz. A tragédiát okozó vadász is megsebesült, de visszajutott a missziós telepre, ahol meggyógyították. De társa örök emlékeztetőül már csak a sírhantjával vehetett részt az óév búcsúztatásán. Hogy mennyire féltett kincse a Pápua Új-Guinea-i törzseknek az életet adó erdőségük vadállománya, legfőképp pedig a szent állatként tisztelt disznó és a kazuár, a nagy testű futómadár, az előbbi történet az intő példa. A misszionáriusok nagyon sok mindenben egységesek, de számtalan dologban különböznek egymástól, nemcsak felekezeti, de emberi magatartás szempontjából is. Nem egy missziós vesztette életét azért, mert nem tudta magát kellőképen arra a szintre hangolni, amelyen ezek a természeti népek több ezer éve élnek. Az ilyen típusú emberek jobb ha elkerülik ezeket a népeket és nem akarnak hittérítő missziót végezni közöttük, mert csak ártanak az eszmének, maguknak és a többi, jó munkát végző missziósnak. Az Australian Sunday Telegraph is közölt egy megrázó hírt egy misszionárius és családja pápuaföldi tragédiájáról. Ez a felekezeti pap úgy gondolta egy napon, hogy felhagy a kultúrvilági tevékenységével, és megpróbálja hitét egy kannibál hírében álló törzsnek átadni. Minden előzetes felkészülés nélkül nekivágott terve megvalósításának. Idáig rendben is volna, de az már kevésbé, hogy népes családját is magával vitte erre a veszélyes útra. Már Port Moresbyben figyelmeztette a rendőrség főnöke, Bob Cole és Jack Caroll felügyelő, hogy nem ajánlatos arra a területre mennie hittérítőinek, főleg nem a feleségének és leányainak (három lánya volt a papnak). A szakemberek figyelmeztetését ugyan meghallgatta a pap, de nem tett le szándékáról, és elindult a veszélyes területre a családjával együtt. Ennyi a hír róluk, nem több, nem kevesebb. Évek múltán keresésükre indultak a hivatalos szervek, és csak annyit tudtak jelenteni, hogy eltűntek nyomtalanul. A missziós tevékenységre induló pap felelőtlensége és meggondolatlansága az életébe került és a családja életébe. Ezeket a nem magyar, de a missziós tevékenységgel kapcsolatos történeteket azért írtam le, hogy átfogóbb képet tudjunk alkotni a missziós papok nem veszélytelen munkájáról. Az én szerény megítélésem szerint nemcsak az ide kerülő papok végeznek vagy végezhetnek missziós tevékenységet, de minden olyan ember, felekezeti hovatartozás nélkül, aki kiemelkedő vagy különleges munkát hajt végre a köz javára, és azzal növeli szülőhazája hírnevét. Erre a nagyon nehéz területre, Pápua Új-Guineába az elmúlt században több olyan magyar is eljutott, akiről nyugodtan írhatom, hogy missziós tevékenységet végzett. Elsőként említem Fenichel Sámuel nevét, aki az erdélyi Nagyenyeden 1868-ban született. 1891ben érkezett Új-Guinea szigeten Bongu falu körzetébe gyűjtőmunkát végezni, és tizennégy hónap elteltével, alig lépte túl 24. évét, kegyetlen trópusi betegség végzett vele 1898. március 12-én. A Stephansort nevű kis falu temetőjében van a nevével megjelölt sírja. Biró Lajos a szilágysági Tasnádon született 1856-ban. Két évvel Fenichel halála után, 1896-ban érkezett Új-Guniea Madang körzetébe, ahol 1902-ig végzett gyűjtőmunkát. Öt évig tevékenykedett, miközben maláriás betegséggel küszködött, de igen értékes anyagot sikerült ezen időszak alatt hazajuttatnia a budapesti Nemzeti Múzeumnak. Dr. Szent-Ivány József, aki 1910-ben Budapesten született elsősorban entomologusként (bogártan), de főleg a lepkék gyűjtőjeként vált hírnevessé az Óceánia területén. 1954-től Pápua ÚjGuineában tizenkét évet dolgozott a Hawaii Bishop Múzeum megbízásából és ott látható a több mint százezer darabból álló bogár- és lepkegyűjteménye. Tudományos munkásságának dokumentumai, kéziratai hazakerültek szülőhazájába, a Természettudományi Múzeum könyvtárába Szent Ivány József felesége, Lakatos Mária adományaként. Dr. Szent-Ivány József 1988-ban hetvennyolc évesen Ausztráliában Adelaide városban hunyt el, és ott is van eltemetve. Meg kell említenem azokat a magyar származású személyeket, akikről pápuaföldi útjaim során szereztem tudomást és tevékenységük küldetésnek tekinthető. Földi János Róbert az Austral Police Department tagjaként került kiküldetésbe 1952-ben a Pápua Új-Guineahoz tartozó Új-Britannia szigetre, Rabaul körzet vezetőjeként. Azzal a nehéz feladattal bízták meg, hogy próbálja meg egy PÁPUAFÖLD