Ignácz Ferenc: Pápuaföld (Gödöllői Városi Múzeum, 2001)

Kerua koporsója. Vidám fordulat

szenvedő alanya voltam. Egy igen hosszú, az északi területen tett utazásról térhettem szerencsésen vissza repülővel a Mount Hagen-i togobai bázisomra, ahol nagy üdvrivalgással fogadtak, mert az előző napokban ugyanezen az útvonalon, a rossz látási viszonyok miatt a magas hegy oldalának ütközött egy repülőgép, és lezuhant. Azóta is keresik. így kétszeres öröm volt számomra ez a nap, nemcsak a szerencsés visszatérés miatt, de a munkám is eredményes volt a Sepik folyó völgyében. Még egy kis italt is tudtam vásárolni a repülőtéren, így örömömet megoszthattam a kedves hátbaveregetőimmel és Pista barátommal, azaz Pálinkás atyával. Nem akarok elkalandozni a repülőszerencsétlenségek témájában, itteni gyakoriságában, de való igaz, hogy évente követel áldozatot és mindig a nehéz látási viszonyok miatt. Ezért is kiemelten drága itt a repülőjegy, mert nem szívesen jönnek a pilóták erre a területre. Viszont a jól képzett pilótát meg kell fizetni, ezért a jegyárak is magasabbak, mint másutt. A szakemberek szerint nem lehet előre megmondani, hogy a szép időben felszálló gép a trópusi hegyvidéken melyik pillanatban képez annyi párát, hogy betakarja a területet, és nem lehet megtalálni a leszálló pályát. A missziós telepi kis kunyhómba vonultam, és nekiültem a gyűjtött néprajzi és természettudományi anyag katalogizálásának. Nem kis munka, mert a magammal hozott szakkönyvekben kikeresem a megfelelő latin nevet, a tárgyakat ellátom cédulákkal, nagy türelemmel és szakszerűen becsomagolom, ládába rakom, mire szállításra előkészítem, már a nap is elmúlt. Közös vacsorázásra felmegyek a parókia étkezőjébe, ilyenkor találkozom Pistával, a napi munkáról beszélgetünk. Esetenként a másnapi teendőket vagy a közös utunkat egyeztetjük, mint most is, hogy holnap reggel volna-e kedvem elmenni vele egy régen látott törzséhez a hegy túloldalára. A törzs tagjai a hívei közé tartoznak. Már régebben kellett volna mennie, de az útbaeső harcias dzsika törzsiek mindig megakadályozták. Hol az éppen dúló harcok miatt, hol segítőim nem tetszettek nekik, így vissza kellett fordulnom. Most nem jön velem egyik sem és ha pihenőnapjuk van a harcosoknak, akkor átengednek a területükön. A legnagyobb örömmel, természetes, hogy veled megyek, legalább megismerem a harcias dzsikákat. A reggeli készülődés nem tartott sokáig, a kis Suzuki terepjáró készen állt az indulásra. Nagyon ügyes jármű, az itteni keskeny hegyi utakon, a négy kerék meghajtással nélkülözhetetlen társa az embernek. Én csak a fényképezőgépet meg egy kis jegyzetfüzetet vettem magamhoz, Pistának nagyobb volt a csomagja, mert a szentmise celebrálásához sok mindenre van szükség. így vágtunk neki a dzsikák területén átvezető szűk hegyi útnak. Egy félórai kocsikázás után két dzsika harcos állta utunkat. Fegyverzetük nyíl és az övükben éles fémbalta, testük sárga agyaggal bekenve, teljes harci díszben. Mi baj van, szólt ki Pista a nyelvükön, azok nem válaszoltak, csak az autó hátsó részéhez mentek, és belestek a kocsi belsejébe. Valószínűleg Pista kísérőit kereshették, mert azokkal most nincsenek jó viszonyban. De Pista előrelátó volt, otthon hagyta őket, azért is szólt nekem, hogy mégse egyedül jöjjön erre az útra. A két harcos után még újabb harminc bújt elő a bozótosból, tetőtől talpig bemázolva és felfegyverezve. Na, mondom Pistának, ha ezek éhesek, akkor nincs szerencsénk, mert felfalnak bennünket szőröstül-bőröstül. Egy öblös hangú szólt hozzánk először, lehet, hogy a vezetőjük, kiszállásra szólított fel bennünket. Eleget tettünk a felszólításnak. Belestek, bekotortak mindenhova, talán fegyvert kerestek, mert más az ülés alá nemigen fért volna. Megint az öblös hang, hova megyünk és mikor térünk vissza. Pista készségesen felvilágosította, arról is tájékoztatta, hogy valószínűleg délután jövünk vissza. Jól van, mondta az öblös hang, tudjuk, hova mentek és miért, ismerünk mindkettőtöket, ugyanezen az úton gyertek vissza és még egy, rólunk nem beszélhettek, most pedig mehettek. Hát nem mondom, egy kis megkönnyebbülés jól jött, mindketten nagyokat nyelve vettük a friss levegőt, mert akárhogy is van, a törvényt, a bíráskodást, az ítéletet itt ők diktálják és a végrehajtás is a kezükben van. Külső hatalomnak nincs beleszólása. A hatalmi szervek mint rendőrség, katonaság, az ő embereikből áll, akik ismerik a törzsi törvényt, így azok sem mernek beleavatkozni. Az emberi élet még mindig olcsó ezen a tájon és nem tudom, kinek okoznánk gondot az esetleges KERUA KOPORSÓJA