Ignácz Ferenc: Pápuaföld (Gödöllői Városi Múzeum, 2001)

A kannibálok földjén. Az ősi mítosz

Ez természetes, Narakiwa, válaszoltam, és máris számoltam a kezébe az elfogadott összeget. Már csak azért is, mert nem kellett külön bajlódnom a kinára való átváltással, talán a határövezet miatt a dollár is megfelel. Meg azért is fizettem szó nélkül, hogy bent lehettem ebben az épületben, ahová a magamfajta földi halandó ritkán teheti be a lábát. Ez volt az előzménye és engedélye annak, hogy itt bent maradhattam még egy ideig. Mert csodás érzés volt látni ennek a törzsnek a relikviáit, maszkjait, faragásait, dobjait, amiket rejtett ez a nagy épület az idegen szemek elől. Nemcsak ősi faragások, de rekeszes polcokon őseik fényesre csiszolódott, sárgásbarna koponyái is, amiket időnként megérintenek, hogy varázsereje segítse őket vállalkozásaikban. Úgy éreztem, hogy most én is részese lettem az ősi mítosznak az évezredes szellemiség megidézésére szolgáló épületben. Az én hitem és az ő hitviláguk megfért egymás mellett ebben a helyiségben. Narakiwa szakította meg kalandozásomat az ősök világában, és zökkentett vissza a mai valóságba. Közölte velem, hogy a gyerekek és az asszonynép csak a kisvároskáig jönnek velünk, onnét visszafordulnak, mi pedig a Kussa folyó mellékágán folytatjuk utunkat keletnek, amíg a csónakkal mehetünk, azután már csak gyalog haladunk tovább. Rendben van és köszönöm, ezzel elintézettnek vettem az ügyünket, mert ha két szóval el lehet magyarázni valamit, akkor vétek a bőbeszédűség. A helyiség varázsa még odaszegezett, valahogy nem tudtam elmozdulni, még nem láttam minden szögletét, mert volt mit nézegetnem: agyagedények, szobrok, fegyverek, nyilak, lándzsák, dobok, pajzsok sokféle változatban. Mennyi jót és rosszat tudnának mesélni, ha ki tudnám kérdezni valamennyit, hiszen ennek a csodás szigetnek az őslakói nem kisebb hírnévre tettek szert, mint hogy a kannibalizmus művelői. Ez a hírük évezredek óta tart a mai napig is. Miért és hogyant Hangzik a kérdés minden ismeretterjesztő előadásomon. Ma, a huszonegyedik század kezdetén még létezhet ilyen, a nagy kultúrnépek tőszomszédságában^ Igen, létezhet. Igaz, nem verik nagy dobra, meg hírzárlat is létezik, de ugyanúgy kijutnak a hírek, mint ahogy be is jutnak a kultúrvilág szörnyűségei, mert az aztán kifogyhatatlan. Ennyit előzetesnek, mert erről bővebben kell beszélnem, ezért a további utazásom történetét Wendoval és Narakiwával félbeszakítom, hogy helyt adjak ennek a fontos kérdésnek. Természetesen csak bizonyos határig adom közre azokat a megtörtént eseteket, amelyeket volt módomban tapasztalni és átélni. A helyszínről visszaérkezve sydneyi otthonomba, mindig frissen leírtam a történeteket és közreadtam az ausztrál magyar újság hasábjain. Ezekből az írásokból szedtem csokorba az eseményeket. PÁPUAFÖLD