Gellér Katalin: A gödöllői művésztelep 1901-1920 (Gödöllő, 2001)

A »MAGYAROS SZECESSZIÓ« MESTEREI A NÉPMŰVÉSZET MINT FORRÁS 1900 a párizsi világkiállítás éve, a szecessziós stílus diadalát hozta; a magyar művészekre mindenekelőtt a nemzeti törekvéseket képviselő finn pavilon gyakorolt nagy hatást. A preraffaelita Walter Crane magyarországi látogatásakor elragadtatva nyilatkozott a magyar népművészet gazdag virágornamentikájáról, a paraszthímzések perzsa és indiai művészetre emlékeztető szépségéről. Mindez sok művészt és elméletírót megerősített abban, hogy meg lehet, sőt meg kell teremteni a szecesszió nemzeti, hazai változatát, lyka Károly megfogalmazása szerint: „Minden művészeti áramlat a népek szerint differenciálódik..." (1902) A Lechner Ödön építészetében megkezdett utat folytató, Huszka József történeti szempontú gyűjtését ismerő gödöllőiek két fő forráshoz fordultak, a népművészethez és a történeti-mitológiai hagyományhoz. A népművészeti inspiráció egészen különleges és kiemelt szerepet játszott munkásságukban. Járták az országot, dolgoztak Malonyay Dezsőnek a magyar nép művészetét öszszefoglaló igénnyel bemutatni kívánó könyvéhez. Készítettek viseletrajzokat, épülettanulmányokat és a szokásokat megörökítő zsánereket. Műveikbe beépítették a kalotaszegi medence, a matyó vidék, valamint a Dunántúl egy-egy területének emlékeit. De már nem csupán motivikus átvételről volt szó, hanem az életmód, a szellem megragadásáról és újraélesztéséről. A nép „gondolkodásmódját", „lelkét" (K. Lippich Elek) szerették volna követni. L900 után a kalotaszegiek élő kézműipara és a morrisi példa eggyé forrott fantáziájukban. Azonosulásuk mélységét mutatja, hogy Körösfői-Kriesch Körösfőt (1906-tól), Wigand Torockót fölvette előnévnek. Körösfői-Kriesch nemcsak ruskini, hanem antik példákat is említ a kalotaszegi művészetről írott cikkeiben: „Ezt a costume-öt még az antik görög sem találta volna barbárnak" - írta a népviseletről. Körösfői-Kriesch monumentális formában, fenséggel ábrázolta a templomba menő kalotaszegi asszonyokat a St. Louis-i világkiállítás Horti Pál által tervezett székelykapuja festett díszén. Kalotaszegi asszonyok című kárpitja az anyagszerűség által meghatározott tervezés, a figurális és ornamentális ábrázolás egységének kiemelkedő példája. Szarvas című skandináv gobelinjén emblémaszerűen összekapcsolódik a népművészeti ábrázolások és az eredetmonda szarvasa. Első iparművészeti terveiken, Vaszaryhoz hasonlóan, a múlt századi zsáner dekoratív átfogalmazásából indultak ki. „Én szőröstől-bőröstől, bundástól-lovastól csináltam ornamentet az egész magyar emberből és asszonyból, csikósból, ekéből, ökörből, az egész magyar genre-ből" - írta Nagy Sándor. Körösfői-Kriesch Itatás, Nagy Sándor Szántás című faliszőnyegei, Nagy Sándor bőrmunkákhoz készített tervei ennek jellegzetes példái; ugyanezt az utat követte Undi Mariska is. Kalotaszeg mellett Mezőkövesd is megjelent Zichy István, Mihály Rezső, Nagy Sándor életképein. Ha nem is tudományos igénnyel, de nagy kitartással gyűjtötte egész életében Undi Mariska a népművészeti motívumokat, s egymás után adta ki a Magyar Kincsesláda elnevezésű füzeteit. Zichy István, aki dekoratív grafikáival messze túllépett az etnográfiai igényű megjelenítésen, 1920 után, művészeti ambícióit feladva, a néprajz tudós művelője lett. (Egyik jelentős munkája A magyarság őstörténete és műveltsége a Honfoglalásig, Budapest, 1923.) A városiasodástól elmaradt, messze fekvő területek életmódja és művészete az ősi, tiszta hitvilág megmaradását is