Gellér Katalin: A gödöllői művésztelep 1901-1920 (Gödöllő, 2001)

Ébredés című szobrát fájdalommal telített elvágyódás hatja át. A szövőműhelyben a kivitelezést, a szövést, hímzést általában a nők végezték. A főként a helybeli iparosok családjából kikerült szövőlányokat családtagként kezelték, ők is részt vettek a kirándulásokon, ünnepségeken. Körösfői-Krieschnél, Nagy Sándornál és Mihály Rezsőnél, ha kevésbé hangsúlyosan is, megjelent a szecesszió fenyegető, pusztító nőképe is. A Vágyódás címet kapta Nagy Sándor artisztikus ívben hátrahajló női aktja, amely - öszszehasonlítva Franz von Stuck vagy Gustav Klimt bűn-allegóriáival - önmagáért a lendületes vonalért rajzolt finoman japanizáló munka. Mihály Rezső, aki Aubrey Beardsley, valamint a geometrizáló szecessziós irány hatását ötvözte műveiben, tollrajzain a szimbolista grafika kedvelt toposzait használta: testetlen, hófehér ruhás hercegnőket, androgünnek látszó szerelmespárokat ábrázolt. Diabolo és a Bábmozgató kalapos nő elnevezésű színes tusrajzain Félicíen Rops bábmozgató nője éled újjá, ahol a nő kezében marionett bábuként mozog egy apró férfi figura. Turbános nőalakot megjelenítő akvarelljén domináns motívum a különös, szinte fenyegetően széles száj. Nagy Sándor korai dekoratív motívumai női és állati figurák kontaminációjából alakultak ki, amelyek a díszítő rajzokkal egy időben bizarr, különböző emberi bűnökre utaló fantáziarajzokon is megjelentek: karmos mellű, tigrisés madártestű nők, melyek Alfred Kubin műveinek szorongató világára és késő középkori víziókra egyaránt emlékeztetnek. A rózsa és a lepke című gobelintervén csókban összefonódó pár látható, de a rózsa-nő egyik karja hatalmas karmokban végződő kéz, mely tüskés ágakkal fogja körül a lepke-férfit. Körösfői-Kriesch Aladár: Piros ruhás nő/ olaj. fa. 1897 % * a Sidló Ferenc: Ébredés / márvány, 1911