Sepetán Róberrt - Mordényi Endre: Gödöllő, 1956 - A forradalom és szabadságharc krónikája (Gödöllői Városi Múzeum, 1999)

Sepetán Róbert: Gödöllő, 1956 - Bevezető

Bevezető Az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeinek kutatása az utóbbi években felgyorsult, köszönhetően a lassan felszabaduló „TITKOS" jelzésű aktáknak és a még inkább felszabaduló emberi emlékezetnek. így a főváros és a nagyvárosok legfontosabb forradalmi eseményeinek feltárása már megtörténhetett, de még ma is kevés figyelem fordul a kis településeken történtekre. Ezért is érdekes lehet bepillantani a fővároshoz szorosan kapcsolódó, mégis önálló járási központként működő Gödöllő község mindennapi életébe 1956 őszén, s az azt követő időszakban. Gödöllőn a Monarchia éveiben, az egykori Grassalkovich-kastélyban királyi rezidencia volt, amely minden valószínűség szerint hozzájárult a település gyors fejlődéséhez. Ezt a fellendülést csak a világháborús évek szakították meg.

1 A második világháború után, az ötvenes évek elején, a szocialista iparosítás folytán a település ismét kedvező helyzetbe került. Ennek eredménye például az 1950-ben Gödöllőre költöző Ganz Árammérőgyár is, melynek dolgozói kezdetben Pestről jártak be, majd egyre többen Gödöllőre költözve gyarapították a község lakosságát. A gyár vezetői igyekeztek lakáslehetőségekkel segíteni a betelepülő munkásokat, hiszen jól képzett szakemberekről volt szó. A gyár munkáslétszáma az 50-es évek elején 966 főt tett ki, a műszaki dolgozók száma pedig elérte a 122 főt. Ezen kívül még több vezető ipari létesítmény volt a 20 000 lakosú község területén. A település életében fontos szerepet játszott az 1950-ben idehelyezett Agrártudományi Egyetem Agronómiai kara is. Ekkor még az egyetem központja és két másik kara - Állattenyésztési kar, Agrár-közgazdasági kar - Budapesten volt. A meglehetősen nagy létszámú diákság és a bejáró munkások közlekedését a Helyi Érdekű Vasút (HÉV) biztosította, mely közvetlen kapcsolatot teremtett a fővárossal. Ezt a kapcsolatot hivatott szolgálni a 3-as út is, mely a községen keresztül futott s Hatvant, Miskolcot és Sátoraljaújhelyt kötötte össze Budapesttel, csakúgy, mint az a forgalmas vasútvonal, mely érintette a települést. A forradalom eseményeiben meghatározó szerephez jutottak ezek a létesítmények, hasonlóan a helyi közigazgatás épületeihez: a községházához, a pártbizottság székházához és a rendőrség épületéhez. Katonai létesítmények is szép számmal voltak találhatók 1956 októberében a településen. Magyar katonai egység ugyan nem állomásozott Gödöllőn, de a kastély területén működött 1950 óta a Hunyadi Mátyás laktanya, ahol a Központi Kiképzési Anyagszertár kapott elhelyezést. A kastély volt az otthona annak a szovjet egységnek is, mely az idetelepített szovjet raktár őrzését és kezelését látta el. A szovjet és a magyar raktár igen jelentős mennyiségű, 500-500 vagon katonai anyaggal rendelkezett. A raktárak mellett a kastély biztosította a Gödöllői Katonai Kiegészítő Parancsnokság szolgálati helyét is.

3 1 Dékán Antal (szerk.): Gödöllő (Gödöllő, 1975) 2 Cseri Sándor: A Ganz Árammérőgyár története (h. n., 1989) 3 Dékán Antal (szerk.): Gödöllő (Gödöllő, 1975) 9