G. Merva Mária - Heltai Miklós: '48 kultusza- Kiállítás a Gödöllői Galériában (Gödöllő, 1998)

relikviagyűjtés maga is kultikus aktus, s mint ilyen a kultusz része, ezért is nehéz időnként a relikvia és a kultusztárgy megkülönböztetése. így például relikvia és kultusztárgy egyszerre az az elsőveretű ezüstpénzből csináltatott kiskanál, amelyet Petőfitől kapott Arany János. A kanál az 1848-as forradalom első magyar pénzéből, egy ezüsthuszasból készült, melyet Petőfi egyenesen a pénzverdéből vitt ajándékba a Pesten időző Arany Jánosnak. Petőfi-ereklye és Arany-ereklye egyszerre, mert mindkét személyhez kötődik. Ugyanakkor kultusztárgy, mert Arany azért őrizte meg és a biztosabb megmaradás érdekében csináltatott belőle kiskanalat, mert 48 és Petőfi kultuszát akarta ápolni vele. Hasonló a helyzet Kossuth Lajos kerek, domború, tömör üvegből készült levélnehezékével, amely Petőfit ábrázolja. A kultusztárgyak közé sorolható továbbá a kétes hitelességű, bizonytalan eredetű relikvia is. A gödöllői Grassalkovich-kastély berendezéséhez tartozott az úgynevezett Kossuth-asztal. A néphagyomány szerint a győztes isaszegi csata után, 1849 áprilisában a gödöllői kastélyban megszállva Kossuth ezen az asztalon írta a Függetlenségi nyilatkozat fogalmazványát. Noha szakértők szerint az asztal a XIX. század végén készült, a néphit számára ez a tárgy továbbra is a Kossuth-asztal marad. Ugyanez a helyzet a Petőfiládával. Petőfi Sándor két ízben járt Gödöllőn, 1843-ban és 1845-ben. Mindkét alkalommal Szombat Jánoséknál lakott a Gazdasoron. Szombaték azóta lebontott házából került az úgynevezett Petőfi-láda a Gödöllői Városi Múzeum gyűjteményébe. A néphagyomány szerint Petőfi ebben a ládában tartotta a ruháit, amikor Gödöllőn időzött. A láda későbbi restaurálása során azonban a festett részen előkerült az 1860-as évszám, mely azonos a láda készítésének idejével. Ez tehát „a tárgy hitelesnek látszik, de bizonytalan eredetű" kategória tipikus esete. A Kossuth-asztal, a Petőfi-láda legendája viszont tartós, nemzedékről nemzedékre öröklődik, helytörténeti munka dokumentálja. Ebben az esetben a néphagyomány tölti be a hitelesítő levél szerepét. Szükség volt arra, hogy az országos jelentőségű lokális események valamilyen módon tárgyiasuljanak, megfoghatóvá, átélhetővé s bármikor felidézhetővé váljanak. Tehát ezek a tárgyak, ha relikviaként nem is állják meg a helyüket, de mint kultusztárgyak tökéletesen betöltik szerepüket: ébren tartják az érdeklődést, emléket állítanak, értéket közvetítenek. 6