G. Merva Mária - Heltai Miklós: '48 kultusza- Kiállítás a Gödöllői Galériában (Gödöllő, 1998)

Talán fölösleges is a magyarázat, mégsem állom meg. Nyilván szolgáltatott Gödöllő a honvédseregnek is, s annak ellenértékéhez sem jutott hozzá, vagy ha hozzájutott, sem vette hasznát (a Kossuth-bankókat 1849-ben be kellett szolgáltatni, s amit beadtak, azt megsemmisítették). Ezt azonban soha nem követelte senki, hisz a mieinknek ment! Hűség negyvennyolchoz, hűség a saját érdekeinkhez, így summázható hagyományainknak ez az érdekes részlete. Tárgyakról-emberekről egyidejűleg emlékezve hadd említek itt egy jelképi erejűnek ítélt dolgot: az iskolai múzeum egyik legérdekesebb darabja egy karkötő volt, csupa, a használattól erősen megkopott 48-as ezüstkrajcárból összeállítva, jeléül annak, hogy valaki mementóként hordta magán hosszú ideig. Ahogy a zsidók, akiknek az egy igaz Istenre emlékeztetően véste a szívükbe és agyukba a mózesi törvény: „Vegyétek azért szívetekre és lelketekre e szavaimat és kössétek azokat jegyül a ti kezetekre...." Önkéntelenül is Petőfi vágódik újra az eszembe: „A te dicső szent katonáid ők, Segítsd őket, szabadság Istene!" — ez az emléktárgy gazdáját a szabadság Istenére emlékeztette egy életen át. Remélem, az eddigiekből is kitűnik, hogy — véleményem szerint — Gödöllőn a hagyomány folyamatosan élt és hatott, átívelően történelmi korokon, társadalmi és politikai rendszereken, változásokon. Hadd sorakoztatok erre néhány bizonyítékot. A kiegyezés után a kastélyt a nemzet koronázási ajándékként az uralkodónak adományozta. 1867-ből, a kastély felújításának évéből való az a távirat, amit az akkori református lelkész, Gönczy Benő küldött Ferenc Józsefnek a következő szöveggel: „A Magyar Király Őfelségének Buda várában. Felséged gödöllői várkastélyán dolgozó munkások vasárnap délelőtt olyan zajos kopácsolást végeznek, hogy a közeli istenházában zavarják a hívek áhítatát. Hódoló tisztelettel kérem Felséged szíves intézkedését az istentisztelet zavartalan megtartása iránt. Gönczy Benő református pap." Egy másik adat. Az 1848-as első népképviseleti országgyűlésen Gödöllő képviselője Beniczky Ödön zsámboki földbirtokos volt. Beniczkyt aztán újra megválasztották 1861-ben, az első kiegyezési kísérletkor, majd 1865ben az újra összehívott országgyűlésen is ő volt a város képviselője, az is maradt 1872-ben bekövetkezett haláláig. 23