G. Merva Mária - Heltai Miklós: '48 kultusza- Kiállítás a Gödöllői Galériában (Gödöllő, 1998)

intézményesülés feltételei, ekkor jött létre az 1848-49-es ereklyemúzeum. Ez később felvette a Kossuth Múzeum nevet, gyűjteménye azután bekerült az 1923-ban létrehozott Parlamenti Múzeumba, melyet 1949ben szüntettek meg. Már a kiegyezéstől kezdve sokan támadták a Kossuth-kultuszt, a 48-as nemzedék önmitologizálását. Kossuth halála után pedig kiürült, formálissá vált a kultusz. Hivatalosan 1927-től lehetett megünnepelni március 15-ét, de a két világháború között nem a forradalmi, szabadságharcos hagyományt szimbolizáló Kossuthot, hanem inkább a békés, építő, reformer Széchenyi Istvánt igyekeztek a középpontba állítani. 1948-tól a kommunista rendszer ismét Kossuthot tűzte zászlajára mint időtlen forradalmárt. Ez egyes történészek szerint többet ártott Kossuthnak, mint az előző száz év összes kritikája. Az irodalomban pedig a „Lobogónk Petőfi" jelszó jelölte ki a politikai célból gerjesztett kultusz tárgyát. A második világháború utáni 48-as kultuszt mesterségesen hozták létre ideológiai okokból, és a politikai rendszer legitimációjának eszközéül szolgált. IV A kultusz megnyilvánulási formái Negyvennyolc kultusza talán a folklórban volt a leggazdagabb és legváltozatosabb. A szájhagyomány útján terjedő népdalt, Kossuth-nótát lehetett a legkevésbé tetten érni, rajtakapni, megbüntetni. Ha börtönnel sújtották a Kossuth-nótát dalolót, akkor lakodalmakban és egyéb olyan társas öszszejöveteleken énekelték, ahol nem volt besúgó. A 48-as dalok eszmeiség szempontjából speciális helyet foglalnak el a népdalok között. A történeti és katonadalok csoportjába sorolhatók ugyan, de jellegzetességük, különleges ismertetőjegyük az, hogy pesszimizmusnak, elkeseredésnek, fájdalmas búcsúzásnak semmi nyoma bennük. Lelkesültség, együttműködés, a részvétel egyezményes szándéka, akarása nyilatkozik meg bennük. 1849 után kezdődött el a különböző forrásokból: a népi kéziratos könyvek ismeretlen szerzőitől, tanítóktól, kollégiumi diákoktól, katonáktól és ismert költőktől származó dalok folklorizálódása. Műdal népdallá válására klasszikus példa ebből az időszakból Arany János Nemzetőr-dala. A nép másfél évszázadon át fönntartotta, megőrizte, nemzedékről nemzedékre 9