Lábadi Károly: A Grassalkovichok barokk kincsei (Gödöllői Városi Múzeum, 1997)

Amikor Itáliában már felnőttkorba lépett a barokk művészete, Gödöllőn és környékén csak a XVIII. század derekán kezdett megjelenni és kibontakozni az a művészeti törekvés, amelynek kialakulási körülményei mindmáig tisztázatlanok és ellentmondásosak. A török pusztítások begyógyít lat la n sebeiből még vérző vidéken bontakozott ki és kapott erőre I. Grassalkovich Antal gróf birtoképítő munkássága révén legelőször a kastélvés templomépítészetben. Különös töménységben a váci egyházmegyében, a Grassalkovich-domíniumhoz tartozó birtokrészeken hatott termékenyítőleg oly módon, hogy a térség számos épülete magába itta a klasszicizmus elméleti szakírói által még a XVIII. században is a „különc" és a „nevetséges" szinonimájaként megjelölt barokk építőművészet elemeit, a formák látványos kicsavarodását, a görbe, hullámzó vonalakat és a meghajlított felületek játékát. A gróf gödöllői kastélyával megalapozta az országosan ismert úti. gödöllői építészeti stílust. A barokk főúr érdeme, hogy lehetőssége mellé ízlés is párosult, s mind világi, mind egyházi építkezéseiben, a belső terek berendezésében azt maradéktalanul érvényesítette.