Lábadi Károly: A Grassalkovichok barokk kincsei (Gödöllői Városi Múzeum, 1997)

vésze, Szilassy János (1729-1782 k.) volt. A négykaréjos talapzatot díszes keretekbe beágyazott festett zománc passiójeienctek, Jézus szenvedéstörténetének legdrámaibb képei díszítik. Nódusza váza alakú. Az ostyatartó nagyméretű, a sugaras soleil d'or-t jelképező — akárcsak az Althann—Migazzi-úr-mutatón — aranyozott koszorúban áll. Felette, a szimmetrikus középtengelyben a galamb képében megjelenített Szentlélek, az Atyaisten félalakja, a Krisztusszimbólumként ismert fiait tápláló pelikán, valamint a bűnnel kígyóalakban behálózott földgömbön álló Istenanya kapott helyet. Két oldalukon szimmetrikusan Krisztus szenvedéstörténetének drámája elevenedik meg zománcképeken. Az úrmutató anyaga aranyozott ezüst, trébelt, zománcképei festettek és öntöttek. Jelképrendszere egységes és kanonizált teológiai ismereteket fog össze mesteri tömörséggel. Grassalkovich korából származik a besnyői kapucinus szerzetesek monstranciája, amelyen szimmetrikusan elhelyezkedő szőlőfürtök és búzakalászok állnak, melyek ikonográfiáikig Krisztus alakjához köthetők.