Remsey Agnes: Nagyobb mozdulat - kisregény (Városi Múzeum, Gödöllő, 1992)

II. rész A fűzfa pelyhe... - III.fejezet

polgári miliőben, ha valakire azt sütötték rá, hogy kommunista. „Szabadkőműves" - ez azt jelentette az ő világukban, hogy „titkos nemzetközi szervezet tagja, aki jótékonyság álcája alatt az emberiség közellensége." Persze Diánának is voltak gyenge órái. Meg is vallotta Györgynek és Villynek. - Tudjátok, sokszor már magam is elhiszem, hogy olyan vagyok, amilyennek mondanak. Néha elfog a félelem, hogy lassan lehúznak maguk közé, hogy senki se parancsolta meg nekem, hogy neveljem a mások gyerekeit, hogy elültessem a szívükbe egy különb élet látomását. Miért teszem? És meddig bírok kitartani? Máskor meg eszembejut a folyó. Az is lehet sír azok részére, akik nem tudnak úszni. Le kell gyűrni a vizet, ha az ember fölötte akar maradni. Le kell gyűrni, és lélegzetünket meg kell tartani! Az úszás uralom az elemek felett. Éppen ez a nehéz. A lélegzetet tartani. Hosszúkat, nagyokat szippantani. De hol a levegő? Hol a levegő, ami fönntart az élet szennyes árjában? Erőt ad és megóv a merüléstől? - Itt a levegő - nyújtott át György egy piros fedelű könyvet. - Ezt nemcsak azért adom neked, mert mindig olyan jó testvére voltál Villynek, és mert ennél többet, mint ebben van, úgysem adhatnék. Hanem azért is, mert ezt a könyvet tovább kell adjuk. Mindenkinek, aki olvasni tud benne. Ez kötelesség. Ez az új nagy lélegzet. Hosszú lélegzet. Megnagyobbít, megnyit önmagadnak. Ez a belélegzés. Azután új vér kering már benned. Kiáradsz, odanyújtod másoknak is, és örülsz, látva azok örömét, akiket te juttattál hozzá. Ez a kilégzés. Diána úgy volt Györggyel, hogy sohase tudott vele fenntartás nélkül egyetérteni. Hiába, az első benyomása róla, ott a klematiszok dombján, itt kísértett benne továbbra is. Györgyöt a nagy szavak emberének tartotta és többet már nem hitte, hogy a szavak hozhatnak még valami újat a világnak. A retorika kora ott volt valahol a közelmúltban, de örökre járhatatlanná tette hozzá az utat a világháború véres szakadéka. Az emberek megirtóztak a szavaktól, mert a legszebb tanok sem tudták megóvni a világot 86