Remsey Agnes: Nagyobb mozdulat - kisregény (Városi Múzeum, Gödöllő, 1992)

III. rész Kétéltűek - I. fejezet

nagy nyüzsgést, apja sohasem. Abban a percben leteszi kezéből az ecsetet, ha valaki kopogtat. És mégis, a képek születnek, egymás után, mintha nem is ő, valaki más festene helyette, mialatt ő szíveket támaszt fel, lelkeket egyenesít. Mióta a palettát a második helyre tette, és elsőre a szeretet hívó szavát, azóta az ihletett órák sohase váratnak magukra, ők várnak Györgyre. Amikor van egy üres napja, engedelmesen előjönnek a műteremsarokból, ahol addig csendesen üldögéltek. Talán ők is meríteni, tanulni vágynak valami náluk hatalmasabból? Csak így lehet, mert amire Györgyöt ihletik, már maga is csupa igehirdetés. - Ebben az évben tizenöt képet festett Apa, és ha elkészül eggyel, rögtön behív a műterembe, és megkérdi, mit szólok hozzá? - És megelégszik a te véleményeddel? - Nem tudom, de mindig megkérdi, és néha vitatkozunk. Azóta mindig elolvasom azt a részt a Bibliából, amit a kép ábrázol. - A Bibliából? - Apa mostanában csak Bibliát fest. Karácsonyra én is kaptam egyet. Attól a vándorló tiszteletestől vettük, aki időnkint megjelenik nálunk. Néha ott van két napig is. Akkor egész nap a Bibliát olvassák, és sokat vitatkoznak.- Vajon miért? - Mert Apa is másképp olvassa, meg a tiszteletes bácsi is. Apa azt mondja, hogy a történeteket nem úgy kell érteni, szó szerint! Ki kell hámozni belőlük a lényeget. A modern embernek csak így érdemes olvasni. Mert a Biblia minden ember könyve. Minden lapja rólunk szól. Éppen úgy, mint a népmesékben, A Bibliában is képekben és eseményekben van az leírva, ami mindenkivel megtörténik. Sok-sok állomás, amin mindenkinek végig kell utaznia. És aki ezt megérti, az soha többé nem képes abbahagyni a Biblia olvasását. - És te is szoktad olvasni? - Igen. És néha megpróbálom lefordítani. - Lefordítani? Milyen nyelvre? - Emberi nyelvre. - Hát nem emberi nyelven írták? - Akkor mindenki könnyen megértené. Titkos nyelven írták. 109