Remsey Agnes: Nagyobb mozdulat - kisregény (Városi Múzeum, Gödöllő, 1992)

II. rész A fűzfa pelyhe... - III.fejezet

a víz felett hűvös párákat lehelt az éjszaka. És Miklós azt figyelte, melyik fiúnak mikor válik lassúvá a lélegzete. Ott feküdt 6 is közöttük, de az ő szemére nem jött álom. Túl sok akadállyal kellett megküzdenie, hogy ez a táborozás létrejöjjön, most mégsem ez töltötte ki merengése mélységeit. A víz csobbanásai ideidézték Undinét. Neki panaszkodott, neki dicsekedett és az 6 varázslatos léte leplezte le előtte a természet szépségeit. Az első szerelem nem mindig törekszik teljességre. Oly nagy boldogság már az is, hogy ilyen leány létezik a világon, annyira felfokozza, előszólítja minden jó képességét, hogy ez a ragyogás egészen betölti. Nem kér többet. Férfiasságának szűzies zártsága szinte jobban érzi magát egy ilyen barátságban, ahol az érzelmek az ő részéről is teljesen a mélyben maradhatnak. Több ez, mint ha mind a ketten operettet játszanának, vallomások, csókok, jegyességi díszletek között. Csak egy valami aggasztja. A leány túlzott vakmerősége. Hogy sokszor magányosan úszkál a folyóban. Szigetről szigetre, isten tudja mit keres e magányos vándorlásokon? Miklós nem bírta sokáig a hideg vizet, tavaly tüdőcsúcs-hurutja volt, mint a háború után annyi fiatalnak. Valamelyik nap a féltés legkeservesebb kínját élte át, amikor Undine a híd alá úszott. A parton követte őt, de egyszercsak nem látta már sehol. A rémület, rossz sejtések, aggály minden kínja egyszerre tört rá, azt hitte, belerendül. S akkor újra meglátta őt, fenn, magasan az egyik pillér tetején. Miklós megkövülten állt. A híd íve ott feszült köztük, mint legyőzhetetlen vetélytárs. Talán ebben a pillanatban fogant meg a fiúban a vágy, hogy megmérkőzzön evvel a riválissal és legyőzze. Talán ekkor gondolt először arra, hogy mérnök legyen, ura és parancsolója a hidak nemzetségének. Nem rettegő emberi parány a monstrum lábainál. Mit tegyen? Kiáltson? Késő! Undine mintha nem is emberi lény, hanem tündér vagy halhatatlan szellem lenne, már elrúgta lába alól az utolsó támaszpontot. S most repül! Kedves barna haja úszik utána a levegőben. Egy-két másodperc, és elnyeli a mélység. S vajon visszaadja-e? Miklós újra megremeg. Hogy lehet, hogy az anyja nem lép 88