Remsey Agnes: Nagyobb mozdulat - kisregény (Városi Múzeum, Gödöllő, 1992)
II. rész A fűzfa pelyhe... - II. fejezet
De a legveszedelmesebb betegség, az, amelyik a művészet fáját támadta meg, őket is kikezdte. Györgynek a gödöllői meghitt kör után olyan ostobának tűnt az, ahogy valahol egy kávéház dohányfüstös sarkában, felnőtt férfiak körbeülnek egy-egy fehér asztalt, és a legmesszebbmenő komolysággal arról vitáznak, miért húzott Bence Teodor spirálvonalat a képén keresztül, és miért nem tette öt milliméterrel feljebb a pontot. Ezek a homonkulusok éveken át játszadoztak hasonló problémákkal, és mint a stucc, ki fejét a homokba fúrja, nem is volt számukra semmi más fontosabb. György úgy látta sokszor, hogy a fejük helyén is háromszög van, vagy fejesvonalzó. És ha egy emberszabású művész betévedt közéjük, szemrebbenés nélkül kivégezték, számukra nem létezett. Ha néha-néha elkerülhetetlen volt, hogy érintkezzen velük, György érezte, hogy valami végzetes katasztrófa történt a művészettel is. Letért arról a vágányról, ahol szerepe az volt, hogy látható képekbe sűrítse az érzékeihetetlent, s így az ég és föld között legyen közvetítő. Ezek a művészek is az érzékek korlátolt képességeit akarták megtoldani, csakhogy azok az ábrák, melyeket az emberek tudatába dobtak, nem abból a végtelenből származtak, ami még az emberiség jövőjében szunnyad, hanem abból az elsüllyedt végtelenből, ami az emberiség múltjából maradt sejtjeinkben. Egyre másra halászták elő letűnt világkorszakok csenevész szörnyalakjait. A művészet így visszasüllyedt megbomlott önmagába. Ez pedig a halál törvénye. György menekült ebből a kísértetvölgyből. Éveken át tartott ez a menekülés, ami nem volt mindig tudatos és következetes sem. Mert úgy vágyott a hasonlók barátságára, mint éhes gyomor a kenyérre. De sehonnan se nyert visszhangot. A művészek nem voltak többé barátok, akikkel megoszthatta volna férfiéveinek miértjeit. Magányosságának legfenekén hullott ölébe ez a könyv. Könyv? Ó nem. Csupán alakja az. Álruha. Inkognitó. A modern ember szereti a könyvet. Ezért az Ismeretlen, most könyvbe öltözött. Az ókorban hattyú vagy mennydörgés képében közelítette meg az emberek világát. Egyszer ember is volt. Hús és vér, mint a többi, de megfeszítették. Neki mindegy, hogy milyen ruhát ölt 79
