Remsey Agnes: Nagyobb mozdulat - kisregény (Városi Múzeum, Gödöllő, 1992)

II. rész A fűzfa pelyhe... - I. fejezet

években jaj volt nekem és a gyermeknek. Keresztülnézett rajtunk és minden szenvedésünkön. Te nem tudod elképzelni, milyen volt a főváros közelében az elmúlt években az élet. Bűnös volt mindenki, aki élt. Mert lélegzett és tetőt kért a feje fölé. El voltunk árasztva menekültekkel, akiket a szomszéd győztes államok dobtak át a határon, és nem tudtunk örülni szegény testvéreinknek, mert az itthoniakról sem történt gondoskodás. Olyan hajsza indult meg mindenért, minden darabka rongyért, egy-egy jobb falatért, hogy az emberek elfelejtették az együttélés legelemibb szabályait is. S a fiatal művészek fennen hirdették, hogy ezekre többé nem is lesz szükség. A vadak törvényét tűzték zászlójukra, s hogy minden ember született bestia. Sem én, se György nem esküdhet ilyen eszmékre. De ő azért sok mindent elhitt nekik. Például, hogy a művészet mindenekfölött való. Tudod mit jelent ez nekik? Hogy minden egyébnek kuss! Nincs hitves, nincs család, nincs barát! Csak a festék és a paletta. S az is csak azért, hogy minden régi erkölcsöt eltöröljön. Ők, Aladárék milyen nagyok voltak, éppen az igazi erkölcs védelmében. Ők is elvetették az avultat, de csak azt, ami nem szolgálta az embert. De azok, akik most emelkedtek magasba olyanok mintha éppen az emberi faj ellenségei lennének. Villy sírni kezdett. - Olyan egyedül voltam, olyan egyedül. Szüleimhez nem folyamodhattam, mert ők is kegyelemkenyéren tengődtek. Tőled elválasztott az új határ. Öcsénk elesett. Bátyánk háború-szerezte betegségben, és családjával együtt nyomorban. Erzsi húgunk, fegyenci körülmények között, egy kollégiumban sínylődött. Rózsi pedig száműzte magát a szentendrei hegyek közé, ott küszködik a sziklákkal, a földdel, önkéntes remeteségben. György és én csak gyötörtük egymást, s egyikünk se tudta, hogyan lábolunk majd ki ebből a piszokból. Diána megsimogatta húga lehajtott szőke fejét, amelyen itt-ott megcsillant egy-egy ősz hajszál. - Ne sírj! Másképp lesz minden! A könnyek hullottak. Ennek ki kellett buggyannia. De a női 67