Remsey Agnes: Nagyobb mozdulat - kisregény (Városi Múzeum, Gödöllő, 1992)

I. rész Fut a hullám... - III. fejezet

üres kézzel, még akkor sem, ha legféltettebb titkait kell feltárja előtte. - Mindenünk azért van, hogy szolgáljunk vele. Igen! Sándor és én éveken át éltünk úgy, mint a testvérek. Mert ott, ahol fék nélkül élik ki a legnemesebb erőiket a házaspárok, ritkán marad annyi, hogy szeretni is megtanulják egymást. Ezt ma már sokféle tan hirdeti. És mi megpróbáltuk. Ma is azt mondom, érdemes volt. Nehezen tudom ecsetelni ezeknek az éveknek magas feszültségét és gyümölcseit az alkotásban. - Nagyon is értem - gondolta Diána. - Értem a tiszta fényt a szemeidben, értem mindkettőtök alkotásaiban a töretlen eszményiséget. Értem, miért éreztem, valahányszor betértem ide, hogy templomban járok. És hogy miért lesnek itt rám minden sarokból játékos tündérek és szárnyas angyalok. Hiszen ti magatok is megőriztétek a szárnyatokat. Nem tudtam, hogy így is lehet. Óh, én kárhozott! Saját házasságára gondolt, s a sokszor borgőzös csókokra, amelyekben gyermekei fogantak. Feje megsemmisülten csüggedt egyre lejjebb. Ekkora ragyogást nehéz a szívnek elviselni. De Laura felemelte. - Ez az oltár itta falban - s a színes ablakokra mutatott - őrzi annak az időnek az emlékét, amikor Sándor és én végigjártuk a szerelem édenét és poklát a gyermekért. Fölhoztuk őt a tudattalanság óceánjából, és ha majd világra jön, odatesszük a képét az üvegablak közepébe, arra az üres foltra, a mienkkel együtt. Mert a szerelem is olyan, mint ez a színes ablak. Izzik, ragyog zöld, kék, piros tüzekben. Üvegcserép mely ha kinn hever az utcán, megtapossák. S oltár, ha az otthonunk titkos sarkában kap helyet. Átsüt rajta a fény. - Milyen fény? - kérdezte Diána mohón - mert most már tudta, hogy ez az égi tisztaságú asszony leszállt a többi ember szintjére, s a saját szerelmes éjszakájában megszentelte a világ többi asszonyának szerelmét is. Az övét is, Diánáét is. Diána akkor hallgatásba burkolta meghatottságát, de a gyermeket, aki akkor még névtelen volt, szívébe fogadta. Keresztelőjére fehér asztalterítőt készített: „Belehímeztem ebbe szívem 38