Remsey Agnes: Nagyobb mozdulat - kisregény (Városi Múzeum, Gödöllő, 1992)

I. rész Fut a hullám... - II. fejezet

mert a szívem, egész lényem törvénye ezt kívánja. Szeressünk úgy, hogy szeretetünk mást szabadságában ne korlátozzon, de előbbre vigye, és mi is nagyobb szabadságot kapjunk. Amennyit adok annyit kapok." Mi az áldozat? Ha róla van szó, akkor azt sohasem tudom meg, mert mindent oly könnyen megteszek érte. Minden magától jön. Nem áldozat! Akkor még nem tudtam, mert ott volt a közelemben. Semminek nem volt súlya, olyan voltam mint a tárgyak, események fölötti súlytalan lebegés. Mintha olyan közeg vett volna körül, amiben készen van minden megoldás. Aztán kihúnyt ez a fény, dideregve siratom, mert körülöttem is minden megváltozott. Megnyúltak az árnyak, mint este, napnyugta után. Amit azelőtt észre se vettem, most sért és sebez, mintha minden és mindenki ellenségemmé vált volna. De hadd mondjam el még a búcsúzást. Már sárgult az erdő. A mi leghűségesebb barátunk. Hiszen minden ösvénye ismert minkat, a kis gyíkok se féltek már tőlünk, és a fácánkotlós mellettünk nevelte fel kicsinyeit. Egy tölgyfa tövében ültünk, és ő utoljára beszélt hozzám. Arról, hogy az élete már nem az övé. Haláláig Istent szolgálja. Örök vándorlás a sorsa, néha üldöztetés is, mint volt valamikor az apostoloké. Éppen ilyen szent hivatás a nő számára az anyaság, ő tudja, hogy nekem különösen, mert arra termettem. A világ, a mostani világ szűkölködik bennünk, az igazi anyákban. Megáldott, hogy be tudjam tölteni nagy és nehéz hivatásomat. Aztán megcsókolt, először és utoljára. És elment. És most nem tudom, boldog vagyok-e vagy boldogtalan. Melyik leánynak jut ilyen öröm, hogy a szerelem legszebb arcát ismerje meg? Es melyiknek ilyen kitölthetetlen magányosság? Utoljára hagytam azt, amiről a legnehezebben írok. Rózsi sincs jobb állapotban , mint én. ő is szerelmes. Az ő állapota még kétségbeejtőbb, mint az enyém. Annyira, hogy már itt akarja hagyni ezt az egész munkát. Pedig a szövőiskolának ő a lelke és mozgatómotorja. Nem is tudom mi lenne őbelőle, ha ezt a páratlan élettartalmat elveszítené. Mégse csodálkozz kapkodásán! Hiszen szerelmének tárgya éppen az a csodálatos ember, akit mi mind 30