Remsey Agnes: Nagyobb mozdulat - kisregény (Városi Múzeum, Gödöllő, 1992)

I. rész Fut a hullám... - II. fejezet

erős akarata visszaküldeni a megfőzött ételt, még akkor is, ha az édesanyja tette elé, mert a nehéz, polgári koszt egészségét még jobban aláásta. Más utak nyíltak meg e kor gyermeke előtt, merőben mások, mint elődeiké, és nemcsak a művészetben. S aki végveszélyben volt, hamar ráakadt ezekre. A haldokló Európa és a haldokló Aladár. Merészen nyúlt azok után a tanok után, melyek testnek, léleknek újjászületést ígértek. így fogadta el azt az életelvet, amit azóta már az egész világon megismertek, hogy a nyers gyümölcsök, vetemények élvezete több erőt ad a testnek, mint a rafinált tészták és nehéz húsételek. Akkor azonban még nem tudtak szinte semmit a vitaminokról, így a beteg fiúnak egy egész társadalom berögzött szokásaival kellett megküzdenie. Aladár élni akart, és gyógyulásával nemcsak szüleinek bizonyította be, hogy a húsételek egyeduralma lealkonyult. Tiszta vért az erekbe! Ez volt a vegetárius mozgalom lobogójára írva és Európa-szerte sokan gyülekeztek e lobogó alá. Elsőnek lenni nagy és nehéz hivatás. És Aladár hivatása rászállt azokra, akik őt követték. Mert nehéz új vért kényszeríteni az erekbe, de még ennél is nehezebb új embertípust teremteni a régi hibákkal terhelt emberekből, és velük együtt megszülni az új hétköznapokat. Aladár mestere lett az élet apró dolgainak. A hétköznapok kötelességeit emelte ünnepi rangra. A kicsi ügyek szeretetére nevelte környezetét. Mindegy, hogy mi a munkád - vallotta -, hogy a dómot fested ki freskókkal, vagy egyszerűen csak a szennyes ruhát súrolod. Az a kérdés, bele tudod-e adni a szívedet? Mert ha nem, akkor csak a sötétséget szaporítod magad körül. Ha igen, akkor pedig a fényt, és az mindenütt mérhetetlenül szükséges. Ő megértette a jövő énekét. A hétköznapok századába fordult a világ. Nemcsak a nagy szavak, pózok, a hintón járó pompa évadja járt le, hanem az egy alkalomra való lelkes felbuzdulásoké is. Sok függött attól, ki milyen tartalmat tud tölteni az élet kicsi, szürke dolgaiba. Közelgett a háború, ahol már hősök se lesznek, csak tömegsírok, de Aladár erről a holnapról még nem tudott, ó még hitt az emberi faj emberiességében. Aladár nem volt látnók, csak egy jószándékú nevelő, és nemes munkájához felhasznált 23