Remsey Agnes: Nagyobb mozdulat - kisregény (Városi Múzeum, Gödöllő, 1992)

I. rész Fut a hullám... - II. fejezet

művésztelep a magas művészetek mellékhajtásainak is termőtalaja lett, s az iparművészethez kellettek a munkáskezek. Egyesek a tervezésben, mások a kivitelezésben vagy szervezésben találtak munkakört maguknak. A szőnyegszövő műhelyben dolgozó szövőlányokat a község adta, s így meg volt az első közös felület, ami összekapcsolta a városkát a művészekkel. Kezdetben Villy és Rózsa is egyszerűen csak szövőnők voltak. Lakásuk és élelmük kitelt belőle. És az öltözködésük is csodálatos módon megoldódott. Ennek a művésztelepnek nem voltak írott alapszabályai. De volt egy merész újításuk: asszonyaikat új ruhákba öltöztették. Bárhol születik valami új a nap alatt, az merészen mindig új formába öltözik. Rózsa és Villy oly örömmel üdvözölték ezeket az új ruhákat, mintha régi nehézkes öltözetükkel együtt ledobták volna magukról a múltat is. Soha többé nem vették elő a ládafiából a halcsontos miedereket, a fullasztó bársonyderekat, s a súlyos, sokráncú szoknyákat. Elenyésztek a hervadt fodrokkal, elsárgult csipkékkel együtt. S a régi cipőket is levetették, a hoszszúcsőrű fekete katlanokat, melyekbe úgy gombolták, gyömöszölték bele dagadt lábaikat, mint valami spanyolcsizmába. Könnyű, gyorsröptű saruk itt simultak először a női lábfejekre, s a nők könnyen hitték el azt is, hogy lábaikon nincs semmi szégyellnivaló. Testük, melynek ifjú tökélyét elnyomorították a régi páncélfűzők, most a szellős, bő ingruhák alatt, eredeti valóságukra formálódott vissza. Madárfészket imitáló malomkerék-kalapok se vitték el kevés pénzüket tavaszonként, mert az emberiségnek e kicsinyke szigetén hajadonfővel jártak a lányok, és az itt párjukat kereső férfiak inkább gyönyörködtek tiszta homlokukban, és csillogó szemeikből azt igyekeztek kiolvasni, hogy képesek-e heroikus áldozatokra egy igazabb életért. Nem ez volt az egyetlen művésztelep akkoriban Európában. De talán páratlan volt olyan tekintetben, hogy nem állt meg a művészet korlátainál. Nem csupán művésztelep volt a gödöllői, hanem sokkal inkább olyan emberi közösség, amelyik a jövő útjait kutatta. Ezek közül csupáncsak az egyik a művészeté. A kortársak közül sokan vádolták Aladárt, és még többen halála után, hogy nem is festő volt, hanem erkölcscsináló, de ő nem 21