Remsey Agnes: Nagyobb mozdulat - kisregény (Városi Múzeum, Gödöllő, 1992)

I. rész Fut a hullám... - I. fejezet

olyan szabad, mint a pályájáról kitért üstökös. Senki se tudja, honnan jő, hová tart és megjelenése mit jelent. Egy éjszaka hosszra kilép az emberi sorsból. Megmagyarázhatatlan sejtések feszítik a szívét. Mintha valamit látna, amit idáig nem látott, mintha valamit értene, amit idáig nem értett. Furcsa, hogy még a gyermekeihez való viszonya is mérlegre kerül. Ez az éjszaka számon kéri tőle a gyermekek fogantatását. A legidősebb kékszemű. Most kezdi tudni, hogy leány. Szépségének lámpása nemsokára kigyullad. A fiú is elérte már a kamaszkor határát, de simulékonyabb, szelídebb a leánynál. Csak a harmadik hasonlít anyjára, az ő meleg barna szemeit viseli és tekintetének mélységeit. A legkisebb még csak kemény rügy az élet fáján. Egy leány és három fiú - s mind az övé. Jók, mert nevelhetők. S ő hajlítja is őket. Féktelenségüket nem egyszer korbáccsal szelídíti. Most úgy hiszi, sokszor kegyetlen is hozzájuk. Most úgy látja, hogy ha annak a másiknak gyermekei volnának, többet megengedne nekik. Akkor dédelgetné is őket, ölelné, csókolná, mint más asszonyok. Ha az ő ölelése is egy igaz szerelem tüzében égett volna tisztává, akkor nem érezné azt, hogy minden ölelés, csók tisztátalan. Pedig gyermekeit tisztának akarja tudni. Ezért nem engedi őket közel magához, ezért irtja belőlük következetesen mindazt, amit a párjában sem szívlel: a léhaságot, könnyelműséget, dorbézolást. Nem könnyű a meglévő természeten változtatni, de Diána tudta, hogy még érett korban is vannak pálfordulások. Emberekre gondolt, akik éppen az ő befolyására mentek át nem remélt metamorfózison. Hányszor sorakoztatta őket maga mellé, amikor arra a fájó valóságra ébredt, hogy minden értékes képessége éppen csak a férjére hatástalan. És voltak kevés számban olyanok is, akik őt magát nevelték. Jóleső volt rájuk emlékezni. Két arc bukkant fel az évek távolából. Az első a rajztanáré, ő vezette be a színek és vonalak rejtélyes világába. Kivételes tájékozottsága volt az a híd, melyen korok és országok felé indulhatott a megismerésben. Őtőle értesült a hazai törekvésekről, az ország művésztelepeinek működéséről. És emlékezett egy másik arcra is. Szúrós szemek és magas termet tar17