Remsey Agnes: Nagyobb mozdulat - kisregény (Városi Múzeum, Gödöllő, 1992)

III. rész Kétéltűek - III.fejezet

Lábaik repülve vittek a liget felé, mintha valaki türelmetlenül várna ott rájuk. De útközben még valami történt. Azokban az években a női fürdőruhák még valóságos kényszerzubbonyok. Nehéz klottból vagy színes vászonból, örök árnyékot borítottak a női testre. Csak az arc, a karok és az alsó lábszárak részesültek a napfény áldásában. Diána odahaza már létesített napozót. Hajnalkával sűrűn befuttatott deszka-kóter várta azokat, akik egészségüket a nap erejével akarták növelni. A gödöllői életmód példája így vert gyökeret a messze Bácskában. Ennek a reggelnek édeni tisztasága, s a testek örök sóvárgása az elveszett paradicsom felé most ledobatta az asszonyokkal kényszerzubbonyaikat. A testek gyengéd hajlatai életükben először itták be azt a fényt a természet szabad világában, ami a világ kezdete óta azért ragyog, hogy az emberre ragyogjon. Elátkozott testekkel vannak megtömve a nagyvárosok. Elátkozott női testek vonaglanak éjjelenkint üdvtelen durva ölelésekben, vesztik el igazságukat, szentségüket, egészségüket. És senki se mondja ki az ítéletet: bűn, bűn, bűn. És itt a felkelő fényben ragyogva lépdel néhány nő a nedves, agyagos parton. És tudják, hogy a Nap nekik ragyog. A bőrük szikrázik rá választ: fény, fény, tisztaság. Hány ezer év ment veszendőbe? Mennyi erő, menynyi egészség! Mennyi öröm. ők most úgy látják, hogy a múlt ocsmány és szégyenteljes. És meg is szűnt már, mert így szent, így igaz, így emberi, ahogy ők most ölelkeznek a felkelő nappal. Érkezésükre boldogan nyög fel a földanya: Jönnek a megváltottak! Ezen a délelőttön ki-ki avval foglalatoskodott a ligetben, amihez kedve volt. A közös óra a délutáné. A kicsinyeket kitették a reggeli napra. A sátrakat felverték. Főzni ma nem kellett, élelem volt elég. Fürdés, labda, barangolás... Hélia elvonult egy csendes öbölbe és olvasott. Pesti diák volt már, kezdett tájékozódni a nagyvilágban. Ez a könyv más volt, mint az itteniek. Beszélni fog majd róla, de felolvasni? Azt nem. Hosszú lenne. Meg másért is. Ez a könyv nem a mennyei könyvtárhoz tartozik, de igaz. Ez a könyv híradás a pokolból. Nem Dante költői pokla. Szemtanú írta a huszadik században. Nem is 127