Remsey Agnes: Nagyobb mozdulat - kisregény (Városi Múzeum, Gödöllő, 1992)

I. rész Fut a hullám... - I. fejezet

szirmot a kerti virágokkal. És ez volt az a kert, amelyért huszonévesen őneki kellett az árat lerónia. Nem arannyal, hanem a legdrágább könnyekkel, amit leány akkor sír csak, ha szerelem nélküli nászba töri sudár életét. Itt tapasztalta meg az ifjúság kápráztató gazdagságát, és azt is, hogy mindezt törölheti egy furcsa hatalom, amit hol végzetnek, hol gondviselésnek neveznek. Ez volt az a kert, amit most mégis, saját elhatározásából hagyott ott, prédára az ellenségnek. Önként adta fel édenét, hogy gyermekeivel magyar földön élhessen. De tudta, bárhová kerül, bármelyik sarkába az országnak, a platánfák susogását mindig onnan hallja majd. A cukorédes dinnyék, hamvas szilvák sehol olyan zamatosak nem lesznek, és a világ összes rózsái annak a kertnek rózsáitól kölcsönzik majd színüket és illatukat. Abban a kertben volt boldog, s ott volt boldogtalan. A kertről azután édesapja jutott eszébe. Az a magas, hallgatag óriás, aki nemcsak azért tűnt nagynak a szemében, mert le kellett biccentenie a fejét, ha belépett az ajtón, hanem, mert megingathatatlan nyugalmába úgy menekült, mint izzó vas a hóba. Mintha az egész kert azért lett volna, hogy az Ő tisztább törvénye valahol uralkodhasson. Az ő törvénye, amelynek el kellett menekülnie a világ elől, hogy fennmaradhasson. Ő volt a kert őrszelleme, s a kert az ő kezétől lett olyan csodálatos. Életeleme harc helyett a munka volt, és az embereknél jobban kedvelte az együgyű virágokat. Volt mellette egy fürge asszony, aki biztosította a család egyensúlyát, személyében és vagyonával egyaránt, és mindent elrendezett körülötte. Ragaszkodásuk egymás iránt sohasem szenvedett csorbát, életük mintája volt a biedermeier-kori családnak, szinte csúcsa, összfoglalata annak. Házasságuk legenda, a vissza nem térő múlt igaz legendája. Persze, emberi sors szenvedés nélkül elképzelhetetlen, s a szép és boldog keret náluk is megtelt vele, különösen az asszony oldalán. Diána anyjára emlékezett. Úgy látta őt, mint folyton őszülő asszonyt, aki örökké dajkákkal civódik, mert saját emlői kiapadtak. Az akkori anyák folyton szültek és temettek. Olyan nagy volt 11