Remsey Agnes: Nagyobb mozdulat - kisregény (Városi Múzeum, Gödöllő, 1992)

III. rész Kétéltűek - I. fejezet

egymás mellett kapott helyet, és ez lesz az est legpompásabb falatja. Diána tétovázott. Talán mégse? Talán versenyre kél vele az az este, amit Hélia hozott néki, néhány héttel ezelőtt. Ugyanazon a parton vártak rá, ugyanannál a kikötőnél, ahol a menekülő Diána valamikor partra lépett. De most nem kellett egyedül virrasztania egy idegen város lábainál és azon tűnődnie, lesz-e otthona benne? Ma este az ő városából jött ide ki, azokból az utcákból, ahol az ő nevét már se sokszor megrágalmazták! Pedig üdvösségük, hogy lába tapodja köveit. A hajó legtöbbször órákat késik. Ki veszi észre hamarább? Először egy icipici pont, mint imbolygó csillag a víz peremén. Azután a magányos fény egyre növekszik, s mire a híd közelébe ér, egész sor gyermeke születik, mint fénybogyókból álló óriás szőlőfürt. A hajókürtöt, ami a kikötőt köszönti, már megelőzi a várakozók ajkáról felröppenő éles füttyjel. Mint hangrakéta ver hidat a part és a hajó között, megkeresi az utast, és reményt lop várakozásába. S jön a válasz. A tizenkét éves kislány két mutatóujját teszi szájába. Jó tanítvány ez az idétlen kis copfos, rikoltó hang fut vissza a partra, hasonló a rigók tavaszi hívószavához. Megjöttem, itt vagyok! Négyen vannak a parton. Egyre szorosabbra húzzák magukon a lódengallért, s hogy ne fázzanak, énekelnek. Ó csodálatos éjszaka. Betakar és leleplez. Betakarja Diána lepergett éveit és őszülő haját, és Hélia csenevész hórihorgas alakját. Amikor egymásba karoltak, az első és második jegenye között, még tudták egymásról, hogy az egyikük kislány a másikuk öregedő asszony. A harmadik és negyedik jegenye között már elfeledték a köztük feszülő éveket. A tizediknél már úgy voltak, mint régi barátok. A huszonhetedik jegenye már azon csodálkozott, hogy az emberek közt vannak, akik magasabbról látnak, mint a jegenyék. Az út kezdetén Diánát még az érdekelte, hogy van Villy, aki harmadik gyermekét várja, és ezen a nyáron leláncolja az anyaság. És ezután az aggódó testvéri féltés kérdéseiből kinőtt a többi nagy mondanivaló. 106