A gödöllői művésztelep 1901-1920 (Városi Helytörténeti Gyűjtemény, 1981)

Keserü Katalin: A gödöllőiek művészete

káikon. Csaba a székelység jelképévé vált (a hagyomány szerint szinte országalapítóként tisztelték a székelyek), különösen az Erdélyben hosszasabban is tartózkodó Thoroczkai művein (Csaba úrfi, faliszőnyeg, Csaba bölcseje, rajz és üvegablak Marosvásárhelyt, amihez sorozatként járul a Réka aszszony kertje, Réka asszony kopjafája stb.). A mondai alakok Thoroczkai korának paraszti környezetében jelzik ennek eredetét, hagyományát, de szimbolikus érvényűvé is emelik a faszerkezetes székely házat. Thoroczkai grafikai sorozatai, írásai s nem utolsósorban épületei nyomán a székely ház e szimbolikus jelentése kiteljesedett. A gödöllői szőnyegszövők házához készített tervén is a népi építkezés hagyományait használta fel a rendeltetésnek megfelelően, a gödöllőiek munkásságát, művészi céljait is jelképezve. Medgyaszay István nála korszerűbb építészeti megoldásokkal a népi építészetre támaszkodó modern építészet kifejlődését biztosította. A gödöllőiek e munkáikon a népművészet formavilágát használták, így - az akadémikus történelmi festészettel szemben a nép történelemszemléletéhez közeledve - tartalom és forma azonosságát tudták létrehozni. A nemzeti eposz képi megfogalmazásában Arany Jánoson kívül a finn Axeli Gallén-Kallela, a Kalevala illusztrátora munkásságában találtak forrást. Az ő művészetét elemezve írta le Körösfői a maguk ars poétikáját is: mivel a történelmi igazság esetleges, a nemzet összetartó erejét, halhatatlanságát biztosító „ősi szimbólumokat" kell a művésznek keresnie a népművészet segítségével. A kortárs történelem, a világháború azonban tragikusabb előérzetű, a nemzet pusztulását látó munkákban avatta jelképpé ezeket az ősi szimbólumokat Körösfői Sasok a hős síija fölött c. faliszőnyegén (1918) a sírt szalagos fejfa jelzi, ami a székely hagyomány szerint ősi temetkezési szokás. Körösfői szimbólumrendszerében a nemzettel azonosul, itt tehát a halott nemzettel, s a lecsapó madarakkal együtt a szőnyeg az ország pusztulásának vízióját fogalmazza meg. Ugyanez a szimbolikajelenik meg Nagy Sándor Toldi c. szőnyegén (1917). A preraffaeliták nyomán a szecesszióban elteijedt kettőskép formájában mutatja meg az Arany János által a nagyrahivatott nép jelképévé emelt Toldi alakját, másfelől a fejfával annak pusztulását. Az ellentét fokozza a megfogalmazás tragikus értelmét. A népmesei alak és a népi formakincs konkrét, kortárs esemény szimbólumává tudott válni művészetükben. A gödöllőiek munkásságának zöme - mint láttuk - a szimbolizmushoz kapcsolódik. Emblematikus, allegorikus kompozícióik közelítik azt, nem kifejezetten szimbolista műveik pedig a műhely arc poétikájának ismeretében illeszthetők szimbolista munkáik közé. Kifejezőeszközeik azonban már nem ilyen egységesek, egy-egy művész életművében sem. Esetenként a technika is hozzájárult e sokféleséghez. Mégis néhány fő vonást kitapinthatunk. Körösfői festményeinek és gobelinjeinek egy része finom körvonalakkal a preraffaelitizmushoz, P. de Chavannes és Kallela stílusához illeszkedik. Nagy Sándornál a körvonalak általában sokkal mozgalmasabbak, a szecesszió vonalkultuszának megjelenései. De mindketten példaképnek tekintették Botticellités a korareneszánsz síkszerkesztését, technikáit. Számos temperaképük alapja a gesso sottile, a gipsz, ami „átvilágít a színeken, mint a testen a lélek" - fogalmazta a technikát is az ars poétika részévé Nagy Sándor. Temperafestéküket pedig ugyancsak a Raffaello előtti művészet példájára maguk kísérletezték ki úgy, hogy a 10-es években már mint Gödöllői temperafesték állt a Müller festékgyár (Mihály Rezsőék gyára) hirdetései között. Ezek a sajátosságok éppúgy, mint a növényi eredetű fonalfestékek alkalmazása vagy Moiret Ödönnek a quattrocento szobrászatához visszanyúló munkái a preraffaelitizmushoz kapcsolódnak. A művésztelep fiatalabb generációja egyértelműen a szecesszió formai megoldásait használta.