Czeglédi Noémi - Fábián Balázs: „Birodalmam alatt…” (Gróf Graojalkovich Antal) Gödöllő mezőváros élete a 18. században (Gödöllői Múzeumi Füzetek 12. Gödöllői Városi Múzeum, 2011)
Czeglédi Noémi – Fábián Babízo: Fejezetek Gödöllő 18. századi fejlődéséből
va szabták azt meg, illetve a mindenkori földesúri szükséglet volt mérvadó. Ha a lorrásokban a napok száma szerepel, az nem a munkára, hanem a táblák nagyságára vonatkozik. Ezt mutatják az 1 768ban, az úrbéri 9 pontra adott jobbágyi feleietek is. Csak arra tudtak választ adni, egy bizonyos munka elvégzése hány napot igényel. A gödöllői uradalomban Wellmann Imre kutatásai szerint az isaszegiek viselték a legsúlyosabb terheket. De a mun kák osszegzesekor kiderült, egy egész telkes jobbágyra is csak évi 25-30 nap szekeres robot jutott. Ha a munkajáradék időbeni elosztását megvizsgáljuk — ez nehezíti leginkább a jobbágy saját telkén való gazdálkodását —, ez sem rótt nagy terhet a parasztokra. Az 1768. évi vallomások is mutatják, hogy a birtok pillanatnyi szükségletére elrendelt munkák (például lavágás, lonás, kertművelés) mindiga fő mezei munkák után voltak. A majorsági kaszálás, aratás, hordás után „addig vemmi munkára nem rendeltetünk, a míg a vzegényvég ... d hétig maga ka,<zálávát, v annyi ideig a maga aratavát el nem végzi " S-\ Grassalkovich maga rendelkezett így: „Az egévz aratáv által az jobbágyok éppen vemminenuí munkára ve hajtavvanak ^. Sőt, aratóinak évente áldomást is adott, 1746-ban 19 akó sört és 6 icce pálinkát. 5 5 A robot tehát aránylag kevés, mivel az allodium területe kicsi volt. Az adóterhek megjelölésének a számszerűség hiánya és a szükségletek szerinti elosztás mellett egy harmadik sajátossága is volt: minden követelést az egész közösségre vetettek ki, nem pedig az egyes jobbágyokra. Ennek oka volt az is, hogy a lalvak a löldközösség keretei között dolgoztak. Eontos lehetett még ennek az adóztatási módnak a már említett jobbágymegtartó ereje: nekik is érdekükben állt, hogy minél több ember között osztódjék a kiszabott teher. Grassalkovich Gödöllőn megelégedett azzal, hogy majorságát elkülönítette a jobbágyok földjeitől. Gödöllőn az egésztelkesek 38 hold külső telekkel bírtak, ebből 26 hold szántó, 12 pedig rét volt. Mindent összeadva 1 770-ben 29 egész, 38 féltelkes jobbágy és 69 zsellér élt a településen. A legszegényebb 53 Wellmann, 1965. 53. p. 54 Wellmann, 1965. 53. p. 55 Wellmann, 1965. 53. p.
