Czeglédi Noémi - Fábián Balázs: „Birodalmam alatt…” (Gróf Graojalkovich Antal) Gödöllő mezőváros élete a 18. században (Gödöllői Múzeumi Füzetek 12. Gödöllői Városi Múzeum, 2011)
Czeglédi Noémi – Fábián Babízo: Fejezetek Gödöllő 18. századi fejlődéséből
ítélet végrehajtást egyébként sem ismerünk a helyi joggyakorlatban, uradalmi hóhérról sincs tudomásunk, egyedül a börtön megléte ismert számunkra. 2 9 Testi fenyítésnél a botot és a kalodát használták, a lalusi bíró legfeljebb 12 botütést szabhatott ki. A földesúr bíróságán a 100 bot volt a felső határ, de ezt igen ritkán szabták ki és akkor sem egyszerre verték el a raboskodó jobbágyon, mert az a halálos ítélettel lett volna egyenértékű. Az ítélet végrehajtás eszköze, a deres a tömlöc udvarán lehetett. A kaloda mindig a helyi bíró háza előtt állt. A birtokos anyagi helyzetét a központi uradalmi börtön elhelyezése, mérete is szimbolizálta. A gödöllői és hatvani uradalom falvaiban fogságra vetett jobbágyokat a lehető leghamarabb a gödöllői tömlöcbe kísérték. Minden településnek volt helyi bírája, aki az egyszerű estekben, például tyúklopás vagy vérontás nélküli verekedés, alsó lokon ítélkezhetett. A gödöllői bírák és esküdtek egy részének nevét ismerjük. ,0 A bíró büntetésként I forintnyi bírságot róhatott ki és használfuitta a testi fenyítést is. A falusi, majd mezővárosi önkormányzat tagjainak — a főbírónak, a másodbírónak és az esküdteknek — nemcsak az alapfokú jogszolgáltatás volt a feladatuk. Irányították a gazdasági munkák összehangolását, amire a nyomáskényszer miatt volt szükség. Felügyelték a település lakóinak mindennapi életét. Panaszával mindenki a helyi bíróhoz fordult jogorvoslatért. De a bírák kezelték a település pénzügyeit, összegyűjtötték és az uradalomnak befizették a közösségre kirótt adót. Ugyanakkor a település elöljárói képviselték polgáraik érdekeit is. Ha kellett kezességet vállaltak a börtönben raboskodó gyanúsítottakért, kérvényezték a kedvezőbb adózást vagy épp bérleti szerződést kötöttek a birtokossal. Elengedhetetlen szereplői voltak a határjárásoknak és a vármegyénél indított földesúr elleni pereknek egyaránt. Gödöllő több ízben indított ún. úrbéri pert földesura ellen, 29 Egyetlen pallos általi kivégzésről maradt fenn írásos forrás, 1828-ban Tóth János rablógyilkoson hajtották végre a halálos ítéletet. Valószínűleg a megyei hóhért bízták meg a leiadat elvégzésével. 30 A Horváth Lajos kutatásainak eredményeként közzétett névjegyzéket lásd: G. Merva. 2007. 238. p.
