G. Merva Mária (szerk.): A Mariabesnyői Mária Múzeum - kiállítási katalógus (Gödöllői Múzeumi Füzetek 10. Gödöllői Városi Múzeum, 2009)
Kerny Terézia: „MAGYAROK NAGYHATALMÚ SZÓSZÓLÓJA"
62 freskója. 6 A hatalmas kép Károly Róbert 1310. június 15-én történt harmadik koronázásra utal, mely a magyar belpolitika egyik legsúlyosabb, hosszan elhúzódó polgárháborúját zárta le. Az uralkodó ezzel az aktussal vált a magyar szokásrend szerint új hazája törvényes királyává. A freskón, a hazai tradícióknak megfelelően, Szűz Mária veszi át Telegdi Csanád esztergomi érsektől az ország legfőbb közjogi méltóságának számító Szent Koronát és helyezi azt Károly Róbert fejére. Szűz Máriát a király a kerci monostor számára 1322-ben kiadott oklevelében már Magyarország patrónájámk nevezte: „[...] Sanctissimum Genitricem - Dei - quae nostri Regni spirituális existit Domina et Patrona [,..]" 7 Károly Róbert (1307-1342) udvarának szellemiségét kezdettől fogva egy olyan vallásos túlhevültség határozta meg, mely elsősorban feleségének volt köszönhető. Ahogy Nápolyban Magyarországi Mária (1255 körül-1323) és Mallorcai Sancia (?-fl345), idehaza a Piast házból származó Wladyslaw tokietek (1260-1333) krakkói fejedelem, majd lengyel király leánya, Erzsébet (Elzbieta tokietek, 1320-1380) lett a Szűz Mária és az udvar által preferált szentkultuszok leghatékonyabb támogatója, pártfogója Károly Róbert negyedik feleségeként, részben már férje oldalán, de még inkább annak halála után. 8 Hatalmas mecenatúrájából viszont alig maradt valami kézzel fogható emlékanyag napjainkra, ám az oklevelekből, végrendeletéből, leltárakból jól dokumentálható emlékanyag mégis egészen elképesztő mennyiségű és minőségű volt. Aligha vonható kétségbe a Magyar Anjou Legendárium programjának összeállításában betöltött szerepe sem, melyben Szűz Mária élete kiemelkedően lett reprezentálva. 9 Kumorovitz Lajos Bernát jóvoltából Erzsébet építő tevékenysége alaposan dokumentált. 1 0 Támogatta például a leleszi premontrei kolostoregyüttes építkezéseit. 1 1 6 A szepeshelyi falképet először Ipolyi Arnold máig alapvető, a Magyar Tudományos Akadémia XXII. ünnepélyes közülésén, 1864. január 23-án tartott előadása elemezte. Frappáns stíluskritikai, ikonográfiái megállapításaihoz lényegében azóta sem tett többet hozzá a hazai történeti és művészettörténeti kutatás. Ipolyi ugyanis igen jó érzékkel rátapintott arra a körre, nevezetesen Simone Martini műhelyére, ahol a falkép konkrét előképei, párhuzamai keresendők és fölvázolta azt a politikai, ideológiai hátteret is, amelyek megszületéséhez vezettek: IPOLYI ARNOLD: Magyarország középkori festészete emlékeiből. A szepesváraljai XIV. századi történeti falfestvény. In: IPOLYI ARNOLD: Tanulmányok a középkori magyar művészetről. Szerkesztette VERŐ MÁRIA. Budapest, 1997. 163-186. 7 Kiadása: Codex Diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. IX/4. Studio et opera FEJÉR, GEORGIUS. Budapest, 1841. 131. 8 Erzsébetről: PÓR ANTAL: Magyar-lengyel érintkezések a XIV. században. Századok XXXVII. (1903) 201218, 308-326.; Újabban: SROKA, STANISAW: A Piastok és az Árpád dinasztia dinasztikus kapcsolatai. AETAS, évfolyam n. (1994/1.) 225-227; SROKA, STANISAW: A magyar Anjouk családi története. Krakow, 1998. 9 Bologna (?) 1330-as évek közepe. Pergamen, tempera. 293 x 215 mm, a körülvágott képek mérete: 102 x 166,5 mm, Cittá del Vaticana, Biblioteca Apostolica Vaticana Jelzete: Cod. Lat. 8541 Legújabb elemzése: SZAKÁCS BÉLA ZSOLT: A Magyar Anjou Legendárium képi rendszerei. Budapest, 2006. 10 KUMOROVITZ LAJOS BERNÁT: Idősb Erzsébet királyné építkezéseinek történetéhez. Tanulmányok Budapest Múltjából XVII. (1965) 9-24. 11 Említve: SZENDE, LÁSZLÓ: Mittherrscherin oder Einfach Königinmutter Elisabeth von Lokietek in Ugarn (1320-1380). Majestas 13. (2005) 60-61.
