G. Merva Mária (szerk.): A Mariabesnyői Mária Múzeum - kiállítási katalógus (Gödöllői Múzeumi Füzetek 10. Gödöllői Városi Múzeum, 2009)

Kerny Terézia: A KAPUCINUS REND MŰKÖDÉSE ÉS ÉPÍTÉSZETE MAGYARORSZÁGON

27 szentelése előtt mégiscsak katonának állt be. A gyógyulást a hagyományok egy bécsi kegykép hatásával magyarázzák. Erről a Mária-képről azt tartották, hogy korábban egy bécsi kapucinus atya celláját díszítette, aki lelki gondozója volt egy előkelő polgári család siketnéma fiának. A gyermek egy alkalommal a falon függő szentképre mutatva egyszerre megszólalt. A család efölötti örömében a szerzetesnek ajándékozta a képet, aki a rendi előírások szerint fölajánlotta a bécsi kapucinus rendháznak. Később ismerve a kép előtörténetét Esterházy is többször talált vigaszt a bécsi kapucinusok Szűz Mária-képe előtt. Hálából alapította tatai birtokán a kapcinus rendházat, a kegykép másolatát pedig a közeli vértessomlói (Zsömle) búcsújáró templomának ajándékozta, ahol egy András nevű kapucinus remete gondozta. A tatai História Domus szerint 1743-ban Bazini Eargus páter, fráter Bertholdus, fráter Stájer Hyachinus asztalos voltak a kolostor lakói. Bertholdus azonos azzal a fráterrel, aki a pozsonyi kapucinus templom újjáépítésén, Tatára érkezése előtt pedig Pécsett a ferences templom renoválásán dolgozott. E három helyszín kvalitásos építészt sejtet. Szerepe akkor is jelentősnek minősíthető, ha csak a rendi előírások érvényesítését bízták rá. Erre utal egyébként a História Domus egy megjegyzése is: „[...] in norma aedificorum nostrorum Magister partitur, vagyis: a" mi építési szabályainkban járatos Mester." A másik építész Kuttner Jakab volt, a pallér Josephus Krumholz, akik korábban Komáromban hadiépítkezéseken dolgoztak. Az idős Krumholz hamarosan meghalt, özvegyét Fellner Jakab vette el. A Kuttner-Bertholdus-Fellner hármas 1743-tól 1749-ig dolgozott együtt. A Balogh Ferenc irányította építkezés fontosabb állomásai: 1744 novemberében beköltözött a rendházba az első négy szerzetes. 1745-ben megtörtént a templom alapkőletétele. A következő évben fölépült a huszártorony, 1747-ben megáldották és használatba vették a templomot. Hagyományos, a rend szigorú előírásaihoz alkalmazkodó főhomlokzat. Gerecsei vörösmárványból készült kapuzat zárókövén a rend jelvényével, a keret fölötti volutában az Esterházy-címer látható. A címert minden bizonnyal az a Joseph Bechert nevü szobrász készítette, aki a majki kamalduli kolostor Esterházy celláinak címereit faragta. A homlokzat hangsúlyos eleme a két téglaformájú ablak, amelyek a kórus megvilágítására szolgáltak. Középen újabb mozaikkép látható. Helyén eredetileg a templom építésével egyidős, Szent Ferenc stigmatizációját ábrázoló, Carl Palkó által készített freskó volt. Ugyancsak ő festette a rendház bejárata fölötti freskót is, amelyet ma szintén mozaik takar. A bejárattól jobbra a rendi előírásoknak megfelelően vörösmárvány kereszt látható. Hajója három boltszakaszos, fiókos-dongaboltozatú. Nyújtott szentélye egyenes záródású. A főhajó jobb oldalán a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére szentelt kegyúri kápolna található az eredetileg toronynak szánt alapokon. Oltárát 1749-ben Hambach Mihály szobrász alkotta. A hajó mennyezetét Carl Palkó festette ki: ferences szentek hódolata a Madonna előtt. Gilyén Nándor kolostoregyüttes párhuzamát a közel egy évszázaddal korábban épült brünni kapucinus templomban (1651-1654) vélte megtalálni. Berendezése közül a főoltárt és a