G. Merva Mária (szerk.): A Mariabesnyői Mária Múzeum - kiállítási katalógus (Gödöllői Múzeumi Füzetek 10. Gödöllői Városi Múzeum, 2009)

Kerny Terézia: A MÁRIABESNYŐI MÁRIA MÚZEUM ÚJ ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSA ELÉ

9 művének tekinthető, maga által kialakított és kifestett betlehemi barlangot megőrizték a rendezők (Kerényiné Bakonyi Eszter, Fábián Balázs, Kerny Terézia), de mivel az nem kapcsolódik szervesen a jelenlegi kiállítás koncepciójához, elválasztották attól egy paravánnal, úgy azonban, hogy a karácsonyi ünnepkörben megtekinthető legyen. A kurátorok igyekeztek maximálisan kihasználni a kedvezőnek nem igazán mondható építészeti adottságokat. A gyűjtemény kiállítási anyagát erősen szelektálták. Igyekeztek a főbb kultusztörténeti csomópontokat megragadni, egy-egy jellemző, vagy kvalitásos, vagy kultusztörténeti szempontból jelentős alkotás kiemelésével. Követendő például néhány korábbi időszaki egyházi bemutató (Vértessomló, 1998) és az Első Magyar Látványtár tapolca-diszeli tárlatai szolgáltak. A látogatót először a kapucinus rend háromszázötven éves magyarországi történetére vonatkozó tárgyi emlékeik fogadják (Ordo Fratrum Minorum Capucinorum). A kapucinusok mindennapi életét egy teljes habitus, halott kultuszukat egy Mórról származó, fából faragott fakoponya jelképezi. Ebben a tárlóban kapott helyet a kapucinus gyógyszertár is. A tárló melletti falon a Múzeum megalapítójának, Nagy László Tamásnak állítottak emléket a rendezők. E terem másik felére a kapucinusok máriabesnyői működésének írott és tárgyi dokumentumai kerültek, különös tekintettel a kegytemplom és kolostor építéstörténetére {Venerabilisfamília Máriabesnyőensis). Grassalkovich (I.) Antal eredetileg egy Loretóból hozott kegyszobor másolatának szeretett volna kápolnát emelni. A megkezdett alapozási munkák során, 1759. április 19-én egy kis méretű csontból faragott Madonna szobrocska került elő, ami gyökeresen megváltoztatta a későbbi kultuszt. 1770-ben Grassalkovich Antal és Klobusitzky Terézia huszonhárom briliánssal díszítette a kegyszobrot. A környékről egyre nagyobb számban érkező zarándokok miatt hamarosan fölmerült egy nagyobb templom építésének gondolata, illetve egy rend letelepítése is. A terület adottságához igazodó épületegyüttes tervrajzát Mayerhoffer János pesti építőmester készítette el 1763-ban. Az új templom 1769-től 1771-ig épült. Homlokzati tornyos, dongaboltozatos épület, jelentősen eltér a kapucinus rendi előírásoktól. A templomban csodás imameghallgatások történtek, közkedvelt búcsújáróhellyé vált. Az épületegyüttest 1923-ban Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter közbenjárására műemlékké nyilvánították. 2008-ban Basilica minor rangot kapott. Az első kiállítótér koncepciója a Gödöllői Városi Múzeumban Kerényiné Bakonyi Eszter rendezte 2005-2006-os Venerabilis família Máriabesnyőensis című kiállításon alapul. A következő terem első nagyobb tematikai egysége (Mária aranyház - Titkos értelmű Rózsa) Nagy Ajtai Cserey Farkas (1719-1782) féle Isten anyjának, Szűz Máriának lórétomi litániában lévő nevezetek rendin (rendjén) folyó dicsérete című költeményeinek és XVI. századi nyelvemlékek segítségével mutatja be Szűz Mária mára már jobbára feledésbe merült szimbólumait (Mária nevének öt betűjét szimbolizáló drágakövek (gyémánt, rubin, gyöngy, jáspis, „kakaskő"). A drágakövek mellé kerültek a „burított Mária" néven ismert viaszszobrocskák. Az üvegbúra alatt elhelyezett figurát