Réti (Lantos) László: Gödöllő közállapotai és a helyi gazdaság a két világháború között 1. A kisipar (Gödöllői Múzeumi Füzetek 9. Gödöllői Városi Múzeum, 2007)

II A HELYI KISIPAR - II/9 A KISIPAROSSÁG ÉLETVISZONYAIRÓL

70 "7 II/9. A KISIPAROSSÁG ÉLETVISZONYAIRÓL Az iparosok jövedelmi (és szociális) viszonyai igen különbözőek voltak. Erről vallanak az IPOK dokumentumai, melyek a közigazgatási hatóságok, továbbá a fővárosi és vidéki ipartestületek adatszolgáltatásával készültek. A Magyar Gazdaságkutató Intézet értékelései is megerősítik ezt a tényt. Az iparosok életére, élethelyzetére, életvitelére, a munka- és a jövedelmi viszonyokra hatottak leginkább. A legnagyobb csapást az jelentette, ha nem volt elég megrendelés, hiány volt a munka, ami gyakran megesett, nemcsak a válságos években. Az iparos munkaideje rendszerint „napkeltétől napnyugtáig" tartott. A vonatkozó törvényeket és rendelkezéseket kötelezően be kellett tartani. A munkaviszonyok további fontos mutatója volt a jövedelem. Az ipari munkabért (1939-ben a napi _ minimálbért) 2,60 P-ben, 1941-ben pedig 4 P-ben határozták meg. Ugyanekkor a segédek havi bére cca. 80 P-t tett ki, vagyis nagyjából megfelelt az ipari minimálbérnek. A fegyverkezési konjunktúra kezdetén (1938-39) sok forrás szerint a segédek 83%-a évente alig 1000 P-t keresett, ami az ipari átlagbérrel volt azonos, 2,7%-a (azaz 6025 iparos) kereseti adóalapja évi Iparosok sportbálon az 1930-as években az ipartestület székházában 1 000 és 2 000 P között mozm ^mi r^onmjH gott. Tízezer pengő adóalap Az iparos dalárda tagjai a Szentjakabi tónál