Réti (Lantos) László: Gödöllő közállapotai és a helyi gazdaság a két világháború között 1. A kisipar (Gödöllői Múzeumi Füzetek 9. Gödöllői Városi Múzeum, 2007)

II A HELYI KISIPAR - II/8 HÁBORÚS ÉVEK

67 VI. fonó- és szövőipar 2 647 482 3 129 VII. ruházati ipar 18 969 4 080 23 049 VIII. papíripar 371 127 498 IX. élelmiszeripar 15 139 2 536 17 675 X. vegyészeti ipar 1 803 337 2 140 XI. építőipar 18 049 948 18 997 XII. sokszorosító ipar 949 181 1 130 XIII. szálloda- és vendéglátóipar 3 117 448 3 565 szabad ipar űzők 517 251 768 Iparosok összesen (fő) 121 319 14 620 135 939 Forrás: Magyar ipar és kereskedelem. (Szerk.: dr. Dobsa László és Máriáss Imre. Bp. 1941. 105-107. p. (Az ipari főcsoportok szerinti közlés a szerző munkája. R. L.) II/8. HÁBORÚS ÉVEK. KISIPAR AZ ÁLLAMI HADIGAZDASÁGBAN A gödöllői kisipar a fegyverkezési konjunktúra idején (1938-39) saját felkészültségének, teljesítőképességnek a korlátaiba ütközött. E teherpróba után következett az eladdig nem látott „extrémitásokkal" („totális hadviseléssel", világnézeti - ideológiai „érvekkel") súlyosbított második világháború. Az 1930-as évek végén az volt a kérdés, hogy az igazságtalan trianoni határok revízióját célul kitűző (országunkat a német szövetségi rendszerbe és „élettérbe" - „lebenschraum"- kormányzó, 1938-ban 1 milliárd pengős fegyverkezési programot hirdető) politika - Darányi Kálmán miniszterelnök - részeltet-e a munka híján pangással küzdő kisipart a hadiszállításokból. Az állam vezető politikusai és tisztségviselői - „nemzetértelmezésükből" adódóan is - kivételes megbecsülésükről biztosították ugyan a „keresztény, magyar" iparosokat, effektív támogatásuk mértékét és határait ellenben az állam - általuk eminensnek nyilvánított - érdekeinek alárendelve jelölték ki. Ez esetben a kormány akként döntött, hogy a program teljesítéséből részelteti ugyan a kisipart, de csak azt az iparost, aki megfelel a szakmai, műszaki, minőségi követelményeknek, és igazolja: „tiszta vagyona" (összértékben) 50 ezer pengő alatt van. Egyébként a (jobb módú) pályázó „vagyonadó-vallomást" nyújthatott be. A gödöllői iparosok a Budapest-vidéki Pénzügyigazgatóság mellé rendelt döntőbizottsághoz fellebbeztek a „vagyondézsma"-ként csúfolt rendelkezés ellen. A GV It, mint minden ilyen esetben, az iparosok védelmére kelt. (A lehetőségek határainak a kitágítása jelentette számára a folyamatos „teherpróbát".)

4

7