Réti (Lantos) László: Gödöllő közállapotai és a helyi gazdaság a két világháború között 1. A kisipar (Gödöllői Múzeumi Füzetek 9. Gödöllői Városi Múzeum, 2007)
II A HELYI KISIPAR - II/4 ÉRDEKKÉPVISELETEK, INTÉZMÉNYEK
7 61 A fegyverkezési konjunktúra nagyságrenddel emelte meg az ipartestület e forrásból származó bevételét: 1938-tól 1940-ig kb. évi 5 300 P-t tett ki. A rendkívül változatos vagyonérték-mutatókból joggal feltételezhető, hogy a GV It. aktív vagyongazdálkodást folytatott. Csakis ezzel magyarázható, hogy a vagyonkimutatásokban szélsőséges P értékek szerepelnek. 1927-ben pl. a GV It. vagyonát 3291 P-ben, 1929-ben 30 ezer, 1930-ban 40 ezer, 1931-ben 10 ezer ötszáz, 1939-ben pedig 1489 P-ben határozták meg. Az ipartestületi hálózat átszervezéseként az országban 336 ipartestület alakult a korábban volt 391 helyett. A Pest megyei ipartestületi körzethez immár 58 ipartestület tartozott (a korábbi 73-al szemben). Együttes taglétszámukat (az ipartestületek) 180000-ben adták meg. (1937) (A kisiparban foglalkoztatottak és az ipartestületi tagok száma közötti eltérés magyarázata - egyebek között - az, hogy a mennyiségi mutatók csak egy adott időpontban érvényes állapotot tükröznek, és nem illusztrálják az e téren rendkívül gyakori változásokat. A segédekre és a tanoncokra a kötelező tagsági előírás nem vonatkozott. így aztán - a szóban volt reformot előkészítő esztendőkben - 1935-ben 162 160, 1936-ban 170318 ipartestületi tagról tudunk, jóllehet a kisiparban akkor több mint kétszer ennyien dolgoztak.) Az ipartestületek közös képviselete az IPOK, az Ipartestületek Országos Központja volt. Lényegében ez a szervezet reprezentálta, jelenítette meg és képviselte a kormányzat, valamint minden más gazdasági, társadalmi szereplő felé a kisiparosságot, mint (külön érdekű) csoportot a közéletben, s a közpolitikában. Az IPOK működési rendjéhez tartozott, hogy éves „közgyűlési jelentésekben" (is) foglalkozott a magyar iparosság (és kézművesség) helyzetével. Az 1937-es (150 oldalt kitevő) dokumentuma pl. méltatta az 1935-ben elindult megélénkülést, s hogy a kormányzat felkarolta a kisiparosság törekvéseit. Elégedettségének adott hangot, mert megszervezték a Kisipari Kiviteli Intézetet, ami hozzájárult a szektor exportjának, így foglalkoztatottságának a növeléséhez. Ugyanakkor az IPOK - mint mindig, ha szükségesnek ítélte - ezúttal is memorandumot juttatott el a kormányhoz és a törvényhozáshoz, amelyben a kisiparosság aktuális problémáit, valamint elhúzódó vagy állandósult gondjait, s egyben megoldási javaslatait foglalta össze - gyakorta - az adózásról, a társadalombiztosításról, az exportról, a kontárkérdésről, a hitelellátásról és a vásárügyről. Az érdekképviseletek ügykörében, feladataik és funkcióik között a legnagyobb figyelmet természetesen a kisiparos társadalom szakmai és egzisztenciális kérdései, az ezekre adható válaszok, s a válaszok hatékonyságát növelni rendelt, jórészt - a piaci ügyekre, a szociális gondoskodásra, a szakmai utánpótlás nevelésére, a tájékoztatásra, illetve tájékozódásra -gyakorlati tevékenységi körök, illetve tennivalók kapták. 3 0
