Réti (Lantos) László: Gödöllő közállapotai és a helyi gazdaság a két világháború között 1. A kisipar (Gödöllői Múzeumi Füzetek 9. Gödöllői Városi Múzeum, 2007)

I GAZDASÁGRÓL, TÁRSADALOMRÓL, KÖZÉLETRŐL - 1/3 GENIUS LOCI. A HELYI KÖZÉLETRŐL A HELYI SAJTÓ

23 jószerével, több-kevesebb bizonyossággal rekonstruálható az ő közléspolitikai felfogása, érték- és ízlésvilága, témaválasztásának prioritásrendje, s gyakorlatias, üzleti gondolkodása. Alkati adottsága is volt, hogy nem szorult be például sem a hiányok történelmi okainak magyarázatába, sem a jövőről vallott ábrándokba. (Sőt, meghirdette a községfejlesztésre vonatkozó elképzelések nyilvános versenyét is.) A GH önmeghatározása szerint „szépirodalmi, társadalmi és közgazdasági hetilap", „a Gödöllői Járási Közművelődési Egyesület", a Nemzeti Egység Szervezete, a TESZ és a MOVE (1938), 1943-tól Gödöllő és a gödöllői járás hivatalos közlönye. Az induló számban a beköszöntőt, valójában a programot Hovhannesian írta. Kiáltott a „trianoni abroncsok" széttöréséért, a keresztény nemzeti Magyarországért, a „vörös áradattal" szemben, megnyerendő ehhez az „érintetlen ifjúságot". Mondanivalója tükrözte a mindig is vallott és a gyakorlatban ugyancsak érvényesített szemléletét, illetve szerkesztési elveit. Hitvallása és küldetése az újság első számának mottójául választott „magyar hiszekegyben" kapott emelkedett, lírai formát. Hovhannesian lapnyitó, lapindító írását emóciókat megcélzó, előhívó, zsurnalizmusba hajló, a nyelvi választékosságra nem különösen kényes, ugyanakkor a közérthetőséget elsőrendű követelménynek tekintő stílus jellemzi. A szerkesztő helyismeretét, megfontolt önvédelmi reflexét illusztrálta a vezércikkel egy oldalon elhelyezett, s azzal lényegében azonos című dolgozat, amelyet dr. Pohl Sándor járási főszolgabíró (1937) jegyzett, közel sem protokolláris céllal. A „Miklós napján" című elmélkedés a hatalom bizalmának elnyeréséért készült. „Hódolatteljes tisztelettel" köszöntötte a „magyarság keménykezű vezetőjét, Horthy Miklós kormányzó urat" és a megindított újság „szeplőtelen zászlaját mélyen meghajtotta a magyar nemzet dicső kormányosa, a nagy államférfi, szegény magyarok reménysége előtt, s névünnepén hódolattal, szeretettel kérte rá a magyarok Istene bőséges áldását." A szerkesztőség, miután az illendőnek tartott tiszteletköröket is lerótta, az „Olvasónkhoz" címmel felhívta a tollforgató polgári társadalmat, írja és fizesse is elő a GH-t. A lapgazdák meghirdették, ígérték, hogy figyelemmel fordulnak az ifjúság, a cserkészet, a leventeség, egészében a hitben nevelés ügye felé. Ezt rögvest illusztrálta is Buczkó Emil premontrei tanár - a GH I. számában megjelent - cikke, amelynek kulcsszavai az alábbiak voltak: remény, bizakodás, magyar gerinc, erkölcs, hazafiság, ezeréves szent hit, keresztény ország, újjászületés, magyar jövő stb. A szerző egyértelműen érvelt: egy országot nem lehet gyárakra alapozni, templomra és vallásra van szükség, kereszténységre, igazságosságra és erkölcsre. Az elveket és szándékokat deklaráló opuszok mellett a GH már a legelső számban is közölt ötletesen elhelyezett hirdetéseket, melyek forrásértéküek, többek között a helyi gazdaság nehezen, vagy alig számba vehető szereplőinek megismerése szempontjából is. A szakmai hozzáértéssel szerkesztett, s persze már az itt elmondottak alapján is vitathatatlanul irányzatos, Horthy köreihez is egyféle szélsőjobbra nyitott ambivalenciával viszonyuló újságot hírvilága, témagazdagsága, információszolgáltatása folytán a vele kritikusok is érdeklődve fogadták.