Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)
Bellák Gábor: Népművészet és háziipar
70 Népművészet és háziipar 70 mutatott be e sorok írója. A néptől kéregette össze a régi varrottasokat, és a szép ősi munka nagy érdeklődést keltett, s különösen a külföldiek minden áron meg akarták venni. Ámde semmi sem volt eladó. Csak épen boldog emlékű Erzsébet királynénk nem kapott tagadó választ; Gödöllőre küldték neki, a mit meg kedvelt: egy fehér pamuttal varrt fodorvászon menyasszonyi lepedőt. Ugyanakkor a már elhunyt herczeg Esterházy Pálné is meg akart vásárolni egy abroszt, melyet nagyon eredetinek talált. De a nagyrózsás terítő sem volt eladó. Talán varrhatnának még egyet ilyet? kérdezte a herczegnő. Úgyde ezt a fajtáját a varrottasnak már akkor nem varrta a vidékén senki. Csak Magyar-Gyerő-Monostoron volt egy koros asszony, a ki még tudta a varrottas készítése módját. E sorok írója ehhez fordult s megtaníttatott vele néhány kalotaszegi leányt az ősi munkára. így a herczeg Esterházynénak varrt új abrosz volt az alapvető; abból fejlődött a ma már virágzó varrottas házi ipar." 1 2 A kalotaszegi népművészet 1885-től 1910-ig, Gyarmathyné haláláig, csaknem minden jelentős hazai és külföldi kiállításon sikert aratott. 1896-ban 1200-an foglalkoztak varrottas-készítéssel Kalotaszegen. O maga is oktatott, tanfolyamokat szervezett és az értékesítésben is részt vett. Halála után az általa gyűjtött régi mintákat bizonyára silányabbakkal cserélték fel, mert az Iparművészeti Társulat 1910-es népművészeti kiállításán már lezüllesztett területként tettek említést Kalotaszegről. Három különböző tartalmú és profilú háziipari alakulatról volt szó, s bár mindegyik tevékenységében voltak újszerű és hatékonyan kiaknázott elemek, tartós befolyást, vagy akár tartós művelődéstörténeti jelenlétet egyikük sem ért el. Talán azért nem, mert mindegyikük a népművészet kultiválásnak csak az első lépcsőfokáig jutott: „gyűjteni-bemutatni-csinálni". Amíg a népművészet csupán divat, addig ez elég is. Az igazi nagy kihívás azonban mégiscsak az volt — s Pulszky Károly, Lechner Ödön, Kós Károly, Körösfői-Kriesch Aladár és sokan mások mélyen át is gondolták ezt a problémát hogy lehet-e mindezek alapján nagy művészetet csinálni? Lehet-e szintézist teremteni az annyira szerteágazó háziipari célok és praxisok között egy nagyobb és komplexebb célkitűzés érdekében? 12 Az Osztrák Magyar Monarchia írásban és képben. Budapest, 1887-1901.
