Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)

Lábadi Károly: A népművészet - gyűjtés és ihlet forrása

115 A népművészet - gyűjtés és ihlet fotrdsa ruhát tervezett, s mindezt széles körben igyekezett népszerűsíteni. Ott volt a matyó művészet felfedezői között, járt Kalotaszegen, de tanulmányúton megfordult a Sárközben, valamint drávaszögi hímzésekről írt egy könyvet

1

9. Nem titkolt szándéka, hogy a régi technikákat kézimunkázó szakkörökben terjessze. Gyakorlatilag azt remélhette, hogy mint Gyarmathyné, ő is mozgalmat szervezhet alapjában véve nemes elképzelése mögé. Nem tudhatott róla vagy figyelmen kívül hagyta, hogy a féltő hangok már Gyarmathyné vállalkozásával azonos időben megszólaltak: az eredetiséget kezdték félteni, attól tartottak, hogy a nagy kereslet következtében a népművészet felhígul. Kósa László mutatott rá arra, hogy Malonyay Dezső is „többször megrótta Gyarmathyné tevékenységét, elvbarátai írásaikban ugyanezt tették, mert: a régi, eredeti darabokat elvitték, eladták, az újak már nem annyira szépek, a nagy kereslet lerontotta minőségüket. Részben igazuk volt, ami az üzleti vállalkozást illeti, ugyanakkor a néprajzi kutatás még több mint fél évszázad múltán is talált nagy értékű darabokat a vidéken. Ez az ellentmondás azonban mindvégig kíséri a kalotaszegi kézimunka történetét, s nem oldja föl az a megállapítás sem, hogy feltehetően háziipari mozgalmak nélkül felbomlott volna a régi népművészet".

2

0 A bírálatot megfogalmazó kortársak közül számosan voltak, akik felismerték, hogy a népművészet iránti megnövekedett kereslet, háziipar hirtelen fellendülése veszélyeket is hordoz, mert „A háziipar és népművészet teljesen külön, sajátos lényegű, de gazdasági fejlődés által egymásra utalt munkaterek, melyek, ha kellő megkülönböztetéssel, egymás határainak kellő megbecsülésével működnek együtt, eredményesen szolgálhatják a nemzeti kultúrát."

2

1 Vagy idézhető még egy nyomatékosító másik korabeli megállapítás a háziipari tevékenységről: „a legtöbb helyen nem veszik figyelembe a hagyományokat, hanem tisztán kereskedelmi szempontok szerint vezetik a háziipari termelést."

2

2 Időközben a magyar néprajztudományban tovább finomodott a hiteles gyűjtés módszertana, kikristályosodtak azok a szempontok, amelyek megkülönböztették a népit a népiestől. A volt gödöllői művésztelep tagjai közül éppen az Undi Mariska munkásságában jelentkező felemásság ellen emelte fel szavát Gönyey Sándor. Kifogásolta a nem népi, nem igazi iparművészeti munkát. A két irányzat sikertelen vegyítési kísérletei ellen az Undi Mária által összeállított, a Magyar Kincses Láda VI—

VII. füzetében megjelent Drávaszögi fejkötőhímzések kapcsán emelte fel szavát. Súlyos elmarasztalását annak érdekében fogalmazta meg, hogy a nép művészetének tisztasága ne szenvedjen sérülést: „Népművészeti természetű gyűjteményes munkának csak akkor van értékük, főként, ha azokat pedagógiai célzattal adták ki, ha a tartalom és a hozzáadott illusztráló anyag helyszíni kutatásokkal végzett, hiteles gyűjtés és tanulmány alapján, alapos részletességgel készült, s ezenkívül a bemutatott területről valamennyi típust 19 Főbb művei: Magyar hímvarró művészet. Kiadja a szerző. Budapest, 1934. Magyar kincsesláda I-X. Budapest, 1942 20 Kósa László: Malonyay Dezső és ,.A magyar nép művészete". Helikon Kiadó, 1984. 6. 21 Lesznai Anna: Háziipar és népművészet. Magyar Iparművészet, 1913. 376. 22 Ács Lipót: A Nemzeti Múzeum néprajzi osztálya és művészeti kultúránk. Magyar Iparművészet, 1913. 368.