Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)
Viszóczky Ilona: Adalékok a mezőkövesdi viselet változásához (20. század első fele)
184 Adalékok a mezőkövesdi viselet változásához drága bolti díszítmények halmozott alkalmazása ellen. 7 A fémszálas csipkék, flitteres szalagok, az egyéb túlzó díszítmények azonban a szigorú fellépés ellenére sem maradtak el teljesen. A ragyogókkal, rézrojtokkal gazdagított és hímzéssel díszített surcok motívumkincsében megjelentek ugyanis új kompozíciós elemként a bolti díszítményeket helyettesítő minták („igazi csillag", „makku"). A műselymes fonállal hímzett új minták színhasználatában domináns a tüzessárga alkalmazása, mely az aranyszínű ragyogókat váltja fel, illetve az ezüstszínű fém csipkéket, díszeket fehér színű hímző fonállal kivarrott motívumok helyettesítik az újabb darabokon. Ma még többet tudunk arról a folyamatról, hogy a matyó summások révén miként terjedtek a színes szabadrajzú hímzések más tájak népe felé, 8 de bizonyosak lehetünk abban, hogy a huzamosan távol végzett munka, más vidékek hagyományával való megismerkedés hatott a matyóságra is. Találgatásokra lennénk utalva annak megítélésében, hogy ez a fajta kulturális kapcsolatrendszer hogyan formálta a helyi tradíciót, azt azonban már Györffy István kutatásaiból tudjuk, hogy például a litya divatját a summásság hozta a matyósághoz: az elsőket talán Sarkadon varratta két „híres lánynak" az édesanyja az ottani divat után. A litya selyemből, purgamentbői (kázsmér), festőből, kartonból készült blúzféle, szabadosnak is mondták e nem feltétlenül testhezálló ruhadarabot. Nyakban bársonnyal prémezték, derekán körül fiataloknak színes szalag, időseknek fekete bársony volt felvarrva. Az 1930-as években két változata volt ismert: a régebbinek tartott és főleg az idősek által viselt hosszú ujjú, valamint a rövid ujjú litya. Györffy szerint a ráncika nevű blúz félét a szomszédos községekből hozták be Mezőkövesdre: előbb a szentistvániak hordták, az övékről nézhették le a kövesdiek. Ha azonban azt is figyelembe vesszük, hogy a ráncika eleve a summásoknak készült kartonból - drágább anyagból nem varrtak ilyet -, akkor ezt a ruhadarabot is úgy értékelhetjük, mint a summás munka kulturális hatását. 9 Az utóbbi viseleti darab arra is figyelmeztet, hogy Mezőkövesd és az önmagukat ugyancsak matyónak valló Tard és Szentistván viseletének változásában mind a konkrét egymásra hatás, mind a közös folyamatok további vizsgálatot igényelnének. A matyó ünnepi viselet alakulásában csakúgy, mint megőrzésében és megismertetésében jelentős szerep jutott Mezőkövesd két világháború között gyarapodó értelmiségének. Az ő hatásuk sajátosan kétarcú, legyenek akár bennszülöttek vagy Mezőkövesdre beszármazottak, maguk mentalitásukban csakúgy, mint életmódjukban hamar kiszakadnak az őstermelő matyó társadalomból. 1 0 Egész jelenlétükkel a polgárosulást segítik és siettetik. Ugyanakkor ez az értelmiségi réteg — gimnáziumi tanártól festőművészig, írótól néprajzkutatóig -, mindent megtesz az általa originálisnak tartott 7 Dala József: Matyó lakodalom. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve XI. Miskolc, (1972) 579-598. Fügedi Márta: A ragyogóégetés Mezőkövesden. A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14. Miskolc, 1975. 83-88. 8 Szilágyi Miklós: Század eleji tudósítás a Sárközben dolgozó matyó summásokról. A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 20. Miskolc, 1982. 68-73. 9 Györffy István: Matyó népviselet. (Szerkesztette és sajtó alá rendezte: Fél Edit) Budapest, 1956. 91. 10 Fügedi Márta i. m. 1997. 21-32.
