Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)
Keményfi Róbert: Egyedi vagy sorozat? Körösfői-Kriesch Aladár leveleiben megfogalmazott elképzelései a művésztelep céljairól
91 Egyedi vagy sorozat? megvalósításához szükségesek: egyszerűbb formák, könnyen kivitelezhető díszítések, az élek a sarkok kerekítettek, a minták sima átmenetűek. 3 9 A textilipari műhelyben készített darabok előállításának magas költsége újra és újra téma a levelekben. 1908. július 28-án értetlenségének ad hangot KörösfőiKriesch, hogy régi gobelinek restaurálási költségeit a megrendelők drágálják, hiszen „ilyen értékes művészi darabokat csak művészi módon lehet restaurálni". 4 0 Ugyanebből a szempontból viszont 1909-ben egy sikeres megrendelésről számol be Koronghi Lippichnek, mert egy amerikai szőnyegexportot előre kifizettek! 4 1 Az első világháború kitöréséig Körösfői-Kriesch gondolkodása két koncepció között ingadozott: 1. Túllép-e a preraffaeliták kézműves műhelyein és a gyáripar felé fordul (és zárójelben ezzel együtt megpróbálja termékeik árát lejjebb szorítani)? 2. Vagy megmarad az egyedi, de drága, jóformán csak árveréseken értékesíthető tárgyak, szőttesek előállításánál? A művészeti szakirodalom Körösfői-Kriesch egy 1914-ben, a Magyar Iparművészetben közzétett cikkéhez köti végül is az „egyedi művészeti termékek" elvének a feladását, és a gödöllői telep vezetője részéről annak belátását, hogy a művészetnek a gyáriparban is helye van: „A hév lelohadt egy kissé; egy másik, részben új generáció higgadtabban, a mindennapi élettel teljes kapcsolatban próbál dolgozni - és próbál e munkájából megélni. így csak természetes, hogy az eleinte kikiáltott jelszavak és csatajelek — az élet követelményei által módosítva és befolyásolva - enyhülnek, csendesebbé válnak. ... de különösen az egész kérdésnek gyakorlatibb, kereskedelmi oldalról való megoldásával is. Mert hiába, rendes, biztos piac nélkül nincsen egészséges termelés a művészetben sem." 42 Az anyagi értékesítés és drága termelés problémája végigkísérte a telep egész működését. Már a telep megalakulásának korai évében, 1902-ben hangot ad Kriesch egy levelében annak a céljának, hogy leszorítsa művészete árát. Szeretne minél szélesebb társadalmi réteget elérni az alkotásaival: „A mi az anyagi részt illeti, ismered meggyőződésemet. Hisz a sok ok közül ez is egyike volt azoknak, hogy ide kijöttem. Ha egyszerűbben, kevesebből élhetek, olcsóbban is adhatom a művészetemet... Hány finom lelkű ember sóvárog hiába valami művészi dolog után - és hiába - mert mit csináljon a szegény művész, a ki csak műteremre évente 500-600 frtot kénytelen költeni!" 4 3 Körösfői-Kriesch — saját cikke kezdő szavaival élve - az addigi tevékenységéről „számot adó" írásából idézett mondatok a gépi ipar felé fordulást a telep anyagi ellehe39 Vadas József: A magyar bútor 100 éve. Budapest: Fortuna, é.n. 32—43., uő. A forma tartalma. Budapest: Kossuth Könyvkiadó, 1981. 40 Körösfői-Kriesch Aladár levele Koronghy Lippich Elekhez, 1908. július 28. OSzK, Kézirattár, Levelestár 41 Körösfői-Kriesch Aladár levele Koronghy Lippich Elekhez, 1909. július 20. OSzK, Kézirattár, Levelestár 42 (Körösfői-)Kriesch Aladár: Egy kis visszapillantás. In: Magyar Iparművészet. XVII. 10. 1914. 461 —465.; Jurecskó László: 1982. 21. 43 Körösfői-Kriesch Aladár levele Koronghy Lippich Elekhez, 1902. szeptember 22. OSzK, Kézirattár, Levelestár
