Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)
Keményfi Róbert: Egyedi vagy sorozat? Körösfői-Kriesch Aladár leveleiben megfogalmazott elképzelései a művésztelep céljairól
87 Egyedi vagy sorozat? (1.) Kovalszky Sarolta németeleméri műhelyének valamely más helyre költöztetése érdekében 1903-ban a kultuszminisztériumhoz fordult. A műhely, a már említett Koronghi Lippich közvetítésével jutott Körösfői-Kriesch-hez 1904-ben. A szövődé stabil anyagi hátterét azt jelentette, hogy 1907-ben Körösfői-Kriesch Iparművészeti Iskolára történő tanári kinevezésével párhuzamosan ugyanezen iskola tanműhelyévé, azaz - amint arról fentebb már szó volt - költségvetési intézménnyé vált. A biztos, a fenntartási költségekre évről-évre megérkező pénzügyi támogatás és az ehhez kapcsolódó kezdeti, építési „tőkeinjekció" utat nyithatott a terjeszkedésre, egy új, kimondottan a szövés számára tervezett épület megvalósítására, valamint állami ösztöndíjas hallgatók fogadására. (2.) A minisztérium nagy összeggel támogatta tehát a szövőműhely létrejöttét, ugyanis a nagyfokú kivándorlás megakadályozására olyan háziipari szövőiskola megvalósulására láttak Gödöllőn garanciát, amely a környékbeli fiatal nőknek munkát és biztonságos megélhetést ad (ld. e meg nem valósult célról alább). A királyi kastéllyal rendelkező községet körülvevő falvak fiatal leányainak igyekeztek keresőképes foglalkozást nyújtani. Kezdetben huszonhat, majd negyven-ötven tanulója volt a szövődének. Ez a „sok" munkáskéz megteremtette az alapját az „áhított" cél elérésének: manufaktúra létrehozásával a művészileg tervezett magas színvonalú szőttesek kivitelezéséhez. (3.) Noha a szövődé „akkreditált" költségvetési tanműhellyé vált, de a további cél mégis az volt, hogy a műhely manufakturális „sorozatgyártással" el is tartsa magát. Ezért a szövöde tevékenységében a tanítás mellett egyre komolyabb hangsúlyt kapott a termelőmunka és az értékesítés. Az „eltartás" kérdését nagyrészt ismét az állam vette a vállára, hiszen nagy összegű (főként reprezentatív szőttes-) megrendeléseivel szilárd pénzügyi támaszt nyújtott a telep számára. 2 8 De a központi megrendelések mellett a kolónia arra is törekedett, hogy a szőttes-tervek sokszorosított kivitelezésével megjelenjen a „szabad piacon" is. Ennek érdekében már reklámozták is a műhelyt. (Példaként említhető Nagy Sándor illusztrációként is gyakran használt ár- és termékkártyája, levelezőlapja. - Levélpapírként lásd alább és az ábrát. 2 9) Az értékesítési lehetőség megismertetése érdekében a gödöllői szövőiskola termékkatalógust is kibocsátott a szőttesek propagálására, illetve a művek árának feltüntetésével megrendeléseket igyekeztek szerezni. 3 0 Az árjegyzék bevezetője pontosan jelzi a gödöllőiek alkalmazott művészetről vallott felfogását (részlet az ábraként mellékelt bevezetőből): „Ügy a szőnyegnél, valamint a gobelinnél két dolog fontos: 1., hogy művészileg szép legyen a tervezésben, hogy művész rajzolja. 2., hogy lehetőleg jó legyen kivitelben, hogy tehát jó anyagból és ügyes munkás keze által készüljön." 28 Részleteket ld. Gellér Katalin - Keserű Katalin, i.m. 89-98.; Őriné nagy Cecília - Kerényiné Bakonyi Eszter (szerk): A Gödöllői Szövőműhely. (kiállítási katalógus) Gödöllő, 2001; SármányParsons Ilona: Magyar művészet és építészet 1896-1914. In: Éri Gyöngyi — O. Jobbágyi Zsuzsanna (szerk.): A magyar századforduló 1896-1914. Budapest: Corvina Kiadó, 1997. 34. 29 Színesben ld. Őriné Nagy Cecília - Prékopa Ágnes (szerk.): A Gödöllői Művésztelep 1901-1920. Gödöllő, 2001.16. 30 A gödöllői szövöiskola az orsz. M. kir. Iparművészeti iskola tanműhelyének képes árjegyzéke. Gödöllői Városi Múzeum. Gyarapodási szám: 1036.
