Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)

Keményfi Róbert: Egyedi vagy sorozat? Körösfői-Kriesch Aladár leveleiben megfogalmazott elképzelései a művésztelep céljairól

81 Egyedi vagy sorozat? örökség szándékolt védelme. Éppen ezért nagyon nehéz értelmezni e tudatos, gyakran szervezett keretek között egyéni, azaz nevesített alkotókhoz kötött, „népművészeti" tárgyak előállítását. A népművészeti örökség e „második életét" el kell tehát választani a tulajdonképpeni népművészettől. Az egykor a népi kultúrában szervesen gyökerező művészeti tevékenység a 20. század második felében olyan jellegzetességeket vett magára, amelyek már nem vezethetők le a fenti, „klasszikus" értelmű népművészetből. Ezt az újfajta alkotási folyamatot meghatározó kulcsszavak között olyan karakterjegyek jelentek meg, amely inkább a magas, elsősorban az iparművészet jellemvonásai mint a népi kultúra sajátjai: művészeti ismeretek és a kivitelezés szervezett formában történő oktatása; a közösségi háttér hagyományozó erejének megszűnése; az alapanyagok megváltozása; egyéni kreativitás, a technológia és a piacra termelés fogalmának megjelenése, sőt a gyári előállítás lehetőségének és ebből következően a sorozatgyártás(l) alkalmazása.'' Ez a „már nem a régi, de igazán mégsem magas művészeti" köztes állapot hívta életre a népi iparművészet fogalmát.

6 Az elsősorban a kereskedelmi forgalmat előtérbe helyező tevékenység ősét a „nemzeti háziipar" szervezetében, vagy a „népipari" tevékenyégben találhatjuk meg.

7Ám amint már a 19. század második felében, a 20. század elején is több, egymást részben átfedő, részben a másikat kizáró fogalommal igyekeztek a nép művészeti tevékenységének egyes formáit lefedni, megnevezni, a mai alkotói utakat és kész műveket sem lehet egyetlen terminus alatt összegezni. Többen is felhívják arra a figyelmet, hogy a népi iparművészet fogalma voltaképpen helytelen kifejezés. A kereskedelmi megfontolásokat előtérbe helyező tevékenység például nem tud mit kezdeni a „naiv művészek", ezermesterek által barkácsolt tárgyakkal, kézimunkák millióival.

8 Vagy a népi iparművészet - jóllehet eladásra készülő tárgyak előállításáról van szó — mégsem fedheti le azt a tevékenységet, amelyben a művészetnek, azaz esztétikai minőségnek még az igénye sincs. „Műtárgymásolás" vagy a „turistaipar" (nem feltétlenül, de többnyire „giccs") emlékei kiesnek a terminus használati rostáján.

9 Az említett problémák ellenére a népi iparművészet kifejezés mégis meggyökeresedett, mert jelzik a mai „népművészet" nem egyszerű meghatározhatóságát, változási folyamatát, többarcúságát: a terminus magában foglalja azokat az alkotói vonásokat is, melyek a hagyományos népművészet szétesése előtt eredendően az iparművészet sajátjai voltak. A mai „népművészet" és az iparművészet kapcsolatát tehát majd százötven év után ismét az átjárhatóság jellemzi. A kapcsolat kétoldalú: 1. A folklorizmus eljuttatta a „népipari" termékeket a polgári, városi közegbe. A tömeges igények kielégítése, 5 Fél Edit - Hofer Tamás, K. - Csilléry Klára: i.m. 744.; részletesen ld. Balassa Iván: Népművészet, népi iparművészet. In: Varga Marianna — M. Szabó Mária Rózsa (szerk.): Népi iparművészetünk időszerű kérdései I. Budapest: Népi Iparművészeti Tanács, 1978. 9-26.; Verebélyi Kincső: A post-folklorizmus jelenségeiről. Néprajzi Látóhatár. 1997. VI. 1-4. 62-69. 6 A kifejezés megszületéséről ld. Kresz Mária: A népi iparművészet múltja és jövője. In: Varga Marianna - M. Szabó Mária Rózsa (szerk.): i.m.34-35. 7 Verebélyi Kincső, Korok és stílusok. ..16. 8 Voigt Vilmos: A mai magyar népművészet fogalma. In: uő., Modern magyar folklorisztikai tanulmányok. Debrecen: KLTE Néprajzi Tanszék, 1987. 157-158. 9 Kresz Mária, i.m. 35.